Déli szamojédok
Szölkupok
A déli szamojédság még meglévő képviselői a szölkupok, akiket a cári időben osztják-szamojédoknak hívtak. Mintegy 3600-an élnek a Taz és a középső Ob mellékfolyói partján, a Hanti-Manysi Autonóm Körzetben és a Tomszki Területen. A 19. század elején még a Szaján hegységben is éltek szamojéd népek. A legtovább fennmaradt szamojéd nyelv a kamassz, melynek utolsó képviselője 1989-ben halt meg. A kamassz nyelvjárása volt a kojbál, a mator nyelvjárásai pedig a karagassz és a taigi, ezek azonban még a 19. században eltörökösödtek.
Az 1990-es években az őslakosok érdekeinek védelmére több szervezet alakult. A Jamalt az utódoknak és a Jaszavej (Előre néző) nevű szervezetekben elsősorban nyenyecek tevékenykednek, a Kolta kup (Obi ember) a szölkupokat tömöríti, a nganaszanokat és az enyeceket a Tajmir népeinek szövetsége nevű szervezet hivatott képviselni.
Népköltés
Kamassz sirám
Ahol vándoroltam,
fekete hegyeim messze, ott maradtak.
Vándorutamra
zöld füvet terített földem.
Fekete hegyeim
messze, ott maradtak.
Fehér hegyormaim
mélán magasodnak.
Erőnk is
lassanként elmaradt.
Nagy nemzetségemből
egyes-egyedül én maradtam.
Rokonaimtól
messze elmaradtam.
Ahol halászgattam,
tavaim árván maradtak.
Nem láthatom őket!
Hajdani sátorfáim
elkorhadtanak.
Sátram szép lapjai
mind kiszáradtanak.
Jaj, végük.
(H. Kiss Judit fordítása)