Bíró Bernadett: Finnugor Szeminárium Szegeden
(2017. január 13–14.)
Január elején szokás szerint összegyűltek a hazai finnugrisztika képviselői, idén a Szegedi Tudományegyetem Finnugor Tanszéke adott otthont az immár sok éve hagyományosan ismétlődő Finnugor Szemináriumnak. A szeminárium első napja péntek 13-ra esett, s ez a baljós dátum eléggé mostoha időjárást hozott magával: az ónos esőnek köszönhetően országszerte korcsolyapályává váltak az utak. A barátságtalan időjárás azonban szerencsére nem rettentette el kollégáinkat, akiket szép számmal üdvözölhettünk Szegeden.
A szeminárium első napján az aktuális projekteké és az új, illetve készülő adatbázisoké volt a főszerep. Az előadók sorát Szeverényi Sándor nyitotta, aki a Nganaszan online diakrón szótárt (http://www.hengon.arts.u-szeged.hu/) mutatta be, mely egy OTKA-projekt keretében készült el. Ez az online szótár tulajdonképpen egy olyan történeti-etimológiai szótár, amely minősíti és rendszerezi az egymással összefüggő szótári alakok közötti formális és kognitív kapcsolatokat. A szótár alapja Kosterkina et al. 2001 szótára, amely kb. 8000 szóalakot tartalmaz, és a mai napig az egyetlen gyakorlati nganaszan szótár. A szótári alakoknál a következő információk jelennek meg: nyelv (ahol releváns: nyelvjárás), az adott elem szófaja, morfológiai szerkezete, opacitása (transzparencia [+/–] vagy [?]), azaz motivált-e az adott lexéma vagy nem, a forrása, jellemző környezet vagy kontextus (ha van), kommentár. A szótár vitathatatlan előnyei a gyors kereshetőség, a kombinált keresési lehetőségek, a folyamatos javíthatóság és bővíthetőség, valamint az a tény, hogy a szótár új típusú összefüggéseket tesz láthatóvá és új szempontokat emel be az uráli összehasonlító történeti kutatásokba.
Második előadónk Gugán Katalin volt, aki a Történeti magánéleti korpusszal ismertette meg a közönséget. Ez a korpusz két OTKA-projekt keretében készült az MTA NYTI Finnugor és nyelvtörténeti osztályán, és XV-XVIII. századi magánleveleket, valamint tanúvallomásokat tartalmaz. A korpusz az eredeti szövegek mellett tartalmazza azok normalizált változatát, valamint morfológiai elemzését is, se ezáltal nagy segítséget nyújt történeti, történeti-összehasonlító morfológiai, illetve történeti szociolingvisztikai vizsgálatokhoz. Az adatbázis részletes szemléltetése után (keresés: tmk.nytud.hu) a záró dia remekül érzékeltette az adatbázisok hasznosságát, szembe állítva az adatgyűjtés régebbi és újabb módszereit, különösen az adatgyűjtésre fordított idő tekintetében.
Az első blokkot Simon Eszter nyelvtechnológus zárta, aki két adatbázisról is beszélt, egyrészt az Ómagyar korpuszról, másrészt pedig az URaLUID adatbázisról. Az Ómagyar korpusz (http://omagyarkorpusz.nytud.hu/) 2 OTKA-projekt (Magyar Generatív Történeti Szintaxis 1&2) keretében készült el, a projektek célja az ómagyar szövegekben tetten érhető szintaktikai változások vizsgálata volt, valamint ehhez kapcsolódóan egy korpusz felépítése is, mely az összes ómagyar szöveget tartalmazza. A korpusz 2.772.788 tokenből áll, melyek egy részét normalizálták, valamint morfológiai elemzéssel látták el. A morfológiai elemzést az Univerzális Dependencia és Morfológia nemzetközi szabványhoz igazították. A korpusz metaadatokat is tartalmaz (pl. lókuszjelölőket), és minden szinten lekérdezhető. Simon Eszter felhívta még a figyelmet a Párhuzamos Bibliaolvasóra is (http://parallelbible.nytud.hu/), amelyet szintén az MTA Nyelvtudományi Intézetében készítettek, és amely ó-, közép- és mai magyar bibliafordításokat, valamint a King James Bible-t tartalmazza. Az URaLUID adatbázis Az uráli nyelvek mondattanának változása aszimmetrikus kontaktushelyzetben c. projekt keretében készül a Nyelvtudományi Intézetben egy interdiszciplináris kutatócsoport munkájának eredményeként. A munkában részt vesznek kutatók a finnugor, a nyelvtechnológiai és az elméleti nyelvészeti osztályról. A 2017 júliusáig tartó projekt célja négy uráli nyelv (udmurt, tundrai nyenyec, szinjai hanti és szurguti hanti) mondattanának vizsgálata, amelyhez lehetőleg beszélt nyelvi, vagy ahhoz közel álló műfajú régi és új szövegeket használnak fel. A koncepció szerint az adatbázis 4000 token/kor/nyelv mennyiségű anyagot tartalmaz majd teljes annotációval (lemma, szófaj, glossza), valamint angol, német és magyar fordítással ellátva.
A kávészünetet követően ugor vizekre eveztünk, s először F. Gulyás Nikolett előadását hallgattuk meg, aki Az ugor tipológiai adatbázist mutatta be. Az UTDB (utdb.elte.hu/) szintén egy OTKA-projekt eredménye, melynek célja, hogy online adatbázist hozzon létre az ugor nyelvek tipológiai jegyeiről, és hogy a lehető legteljesebben bemutassa a vizsgált nyelvek (szinjai és szurguti hanti, északi manysi, magyar) főbb morfoszintaktikai jegyeit. Az adatok forrását leíró nyelvtanok, szövegek, valamint elicitált adatok (konzultációk, terepmunka) képezték. A magyar, angol és orosz nyelven is elérhető szótárban a következőképpen kereshetünk: paraméterértékek szerint, kulcsszavak szerint, nyelvek szerint, valamint kereshetünk egyszerre több paraméterre/kulcsszóra is (összetett keresés). Az eredményeket táblázatos formában kapjuk meg, az értékek kódjának magyarázatával együtt. Ezen kívül használható még a szótár böngészésre is, ilyenkor a felsorolt összes paraméter közül egyszerre csak egyet lehet lekérdezni. Az adatbázis készítőinek jövőbeni feladatai és tervei között szerepel a formai javítások elvégzése, az adatbázisnak az egyetemi szerverre való áthelyezése, valamint az adatbázis bővítése új nyelvekkel.
A második ugor témájú előadást Vincze Veronika tartotta Nyelvtechnológiai eszközök létrehozása a manysi nyelvre címmel. Az előadó a FinUgRevita projekt keretében készülő manysi korpuszt, morfológiai elemzőt és szótárt mutatta be. A FinUgRevita projekt (amely szintén egy OTKA-projekt) célja, hogy digitális eszközökkel segítse oroszországi kisebbségi nyelvek revitalizációját, konkrétabban hogy manysi és udmurt nyelvű nyelvi játékokat, a nyelv mindennapos (elektronikus) használatát elősegítő alkalmazásokat hozzon létre. A bővítés alatt álló manysi korpusz a Luima Seripos újság számain alapul, és 520.000 tokent tartalmaz XML formátumban metaadatokkal (szerző, cím, link stb.), amelyből kb. 5000 tokenhez morfológiai és szintaktikai annotációt is hozzárendeltek. A projekt keretében saját manysi morfológiai elemzőt is létrehoztak, valamint további cél egy digitális manysi szótár létrehozása a manysi-orosz szótárak anyagai alapján. A nagyjából 20 000 szótári egységet magában foglaló szótár 3 nyelven lesz elérhető (orosz, magyar, angol), és morfológiai információt is tartalmaz majd. Emellett épül egy manysi wordnet is, amely tulajdonképpen egy lexikális adatbázis, amelyben a fogalmak különféle relációk alapján hálóba vannak rendezve. A projekt résztvevőinek további tervei a korpusz és a wordnet bővítése, az elemző továbbfejlesztése, illetve szintaktikai annotációval való ellátása, valamint nyelvtanító eszközök és játékok készítése.
Az első nap utolsó blokkjában két könyvbemutató, valamint egy, a múzeumi ismeretterjesztésről szóló előadás hangzott el. A záró blokk ez utóbbi előadással kezdődött, melyet Paréj Gabriella tartott, aki múzeumpedagógusként dolgozik a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban. Az előadó felvázolta a laikus közönségnek szóló finnugor témájú ismeretterjesztés lehetőségeit, megemlítve mind a felnőtt-, mind pedig a diákprogramokat. Az ismeretterjesztés a múzeumban egyrészt a formális oktatás keretei között történik (iskolai csoportok számára), másrészt pedig szabadidős tevékenységeken keresztül. Ez utóbbiak közé tartoznak a különféle előadások, a felnőtteknek szóló szabad egyetem, a rendhagyó nyelvórák, az országismertetések, valamint a családi programok.
Paréj Gabriellát Maticsák Sándor követte, aki Gerhard Friedrich Müller és Johann Eberhard Fischer 18. századi szójegyzékeinek mordvin anyaga c. könyvét mutatta be. A könyv két részből áll, az első rész a Tudósok együtt és egymás ellen címet viseli, és Müller és Fischer szibériai expedícióit, munkásságát, valamint egymáshoz való viszonyát taglalja. E rész végén a szerző alapos vizsgálat alapján arra a következtetésre jut, hogy Fischer bizony másolt Müller anyagaiból. A könyv második része egy adattár, amely 323 mordvin szót tartalmaz. Az adattár bemutatja, hogy milyen alakban fordult elő az adott szó Fischernél, illetve Müllernél, kitér az adott szó korai nyelvemlékekben való előfordulására, valamint a szó mai erza és mai moksa alakjára is. Ezen kívül tartalmazza a szó etimológiáját is.
A nap zárásaként Klima László előadása hangzott el Jürkák, tormák, merják. Szemelvények a finnugor nyelvű népek történetének korai forrásaiból c. könyvéről, amely egyfajta történeti szöveggyűjteményként is felfogható. A könyv bevezetője egy kutatástörténeti áttekintés a finnugor őstörténet, valamint a keleti finnugorok történetének Magyarországon való kutatásáról. A szerző ezt követően szól az ókori és középkori latin-görög-héber forrásokról, a középkori európai utazókról (köztük Julianus barátról és annak mordvinföldi útjáról), valamint a muszlim geográfusokról és utazókról. Ezt követi az orosz krónikák, évkönyvek és legendák bemutatása, majd egy kislexikon, amelyben a könyvben szereplő helyek és emberek találhatók. A könyv záró fejezete az irodalomjegyzék, amely a forrásokat és feldolgozásokat tartalmazza. A szerző megemlítette továbbá, hogy már előkészületben van két újabb könyve, a Permi évkönyvek és a Szibériai évkönyvek.
A szeminárium első napja a szokásokhoz híven jó hangulatú közös vacsorával zárult – ezúttal a Szeged Étteremben.
A szombati nap az Őstörténet, régészet, genetika jegyében telt. Első előadónk Türk Attila volt, aki 2013 óta az orosz-magyar régészeti együttműködés keretében több ásatáson is részt vett az Urál mentén, az erdős sztyeppe térségében. Türk Attila a magyar őstörténet régészeti kutatásának aktuális eredményeiről és feladatairól beszélt, legfőképpen arról, hogy van-e a honfoglalás kori leletanyagnak kelet-európai előzménye. Előadásában kifejtette, hogy a leletek alapján a Volga átlépése a IX. század elejére tehető, valamint hogy a magyarok levédiai szálláshelyének igazából nincs régészeti hagyatéka, tehát az önálló Levédia léte és az egész kazár kapcsolat jelentősége megkérdőjeleződött. Az utóbbi 1 évben a Kaukázus területéről előkerült leletek alapján úgy tűnik, hogy a magyarok vándorlása nem a kazár területeken keresztül történt. Az etelközi szállásterület meglétére azonban igen komoly bizonyítékkal szolgáltak az újabb őstörténeti feltárások. A Szubotcy horizont leletanyagában (kerámiák, sírok) egyértelműen kimutatható a dél-uráli eredet, de emellett kapcsolatba hozható a Kárpát-medencei leletanyaggal is. Ezeket a leleteket a 14C keltezéssel is a IX. század második felére lehet datálni, Etelköz esetében tehát a régészeti leletek alátámasztják az írott forrásokat.
A régészeti előadást két, genetikai témájú előadás követte. Először Csáji László Koppány beszélt a populációgenetikai adatok társadalomtudományi olvasatának lehetőségeiről és korlátairól. Mint elmondta, a populáció- és filogenetika értékítélettől mentes természettudományos adatokat kíván előállítani és elemezni. Az emberiség és emberi csoportok keveredését, migrációs folyamatait kutatja a vérségi leszármazás történeti szálai, elágazásai segítségével. A populációgenetika által vizsgált gének nem a külső megjelenésért felelős gének közé tartoznak, tehát a fizikai megjelenéstől függetlenül tartozhatnak egy haplo-típusba emberek. Erre példának az előadó a Bounty lázadó matrózainak leszármazottait hozta fel, akiknek külső megjelenése ugyan polinéz-melanéz jegyeket mutat, Y kromoszómájuk azonban máig egyenes „angolszász” jegyeket őriz. Csáji László Koppány felhívta a figyelmet a populációgenetika problémáira és korlátaira is, nevezetesen a reprezentativitás és az elnevezések (címkék) problémájára, a kompatibilitás, az összehasonlíthatóság algoritmusainak problémájára, a mintavétel módszertanának kidolgozatlanságára, az értelmezés elméleti keretének hiányára, végül pedig a jogi és etikai kérdésekre. Emellett azonban hangsúlyozta a természettudományos adatok jelentőségét is, hiszen ezek olyan egzakt, mérhető adatok, amelyek új szempontokat adnak a további kutatásokhoz, új modelleket állíthatnak fel, és új kérdéseket vethetnek fel. Végül megemlítette még a Langene Projektet, amelyben nyelvészek és populációgenetikusok dolgoznak együtt, akik Finnország népességének kisebb részeit, csoportjait vizsgálják (dialektusok, néprajzi és nemzetiségi csoportok vizsgálata), s az így kapott eredményeket összevetik az „egésszel”.
A szeminárium záró előadását Mende Balázs Gusztáv tartotta, aki az archeogenetikai kutatások legújabb eredményeiről számolt be. Az archeogenetika tulajdonképpen a régészeti korú csontok és fogmaradványok DNS-prezervációs képességének felismerésén alapul, vizsgálati lehetőségei közé tartozik a mitokondriális DNS (anyai DNS, a teljes génállomány kb. 1%-a) és a sejtmagi DNS (a teljes génállomány 99%-a) vizsgálata. Mende Balázs Gusztáv elmondta, hogy a honfoglalás-kori genetikai állomány az anyai DNS alapján nyugat- és észak/közép-eurázsiai komponensek keverékét tartalmazza. Hozzátette még, hogy a recens magyar és a recens székely genetikai állomány között nincs túl nagy különbség.
A második nap előadásai alapján bebizonyosodott tehát, hogy bár mostanában gyakran felmerül különböző fórumokon ez a gondolat, mindeddig sem a régészet, sem pedig a genetika nem szolgált olyan eredményekkel, amelyek megcáfolnák a magyar nyelv finnugor eredetét, sőt, megállapíthatjuk, hogy továbbra is minden bizonyíték az Urál felé mutat.
Bíró Bernadett