Csúcs Sándor: Beszámoló a Finnugor Népek Konzultatív Bizottságának üléséről
A rendezvényre 2016. október 10. és 12. között került sor a Székesfehérvár szomszédságában található Iszkaszentgyörgy községben a FNVK Magyar Nemzeti Szervezete és az Emberi Erőforrások Minisztériumának szervezésében. A helyszín kiválasztása minden szempontból szerencsés volt, hiszen Iszkaszentgyörgy ebben az évben (Veszprémmel együtt) a „Finnugor Kulturális Főváros” címet viseli. A címhez kapcsolódó rendezvényekről rövid hírekben mi is beszámoltunk. Az ülést a község legnevezetesebb épületében az Amadé–Bajzáth–Pappenheim kastélyban tartották. A kastély finn kapcsolatai Budapest ostroma idején kezdődtek, amikor ide evakuálták a finn nagykövetséget. Ma pedig Ari Kupsus Magyarországon élő finn galériatulajdonos bérli a kastélyt a magyar államtól és valóságos képzőművészeti központot és múzeumot alakított ki belőle, amit egyik programpontként nagy lelkesedéssel és hozzáértéssel mutatott be az ülés résztvevőinek.
Itt kell megemlíteni Gáll Attila polgármester nevét, aki tökéletes házigazdaként gondoskodott a küldöttek testi-lelki jólétéről, ételről, italról és a grófi pince meglátogatásáról. De arról sem feledkezett meg, hogy bemutassa a község kulturális és más intézményeit. Köszönet illeti Waliduda Dánielt is, aki kedd délelőtt sok képpel illusztrálva mutatta be a „Finnugor Kulturális Főváros” projekt eseményeit és rendezvényeit.
Hogy a beszámolót az elején kezdjük, a vendégek programja október 10-én, hétfőn indult. 10 órakor a Parlament épületében találkoztak Latorcai Jánossal az IPU Finnugor Baráti Tagozatának elnökével, majd orosz nyelvű idegenvezetéssel ismerkedtek meg az épülettel. Ebéd után Zircre indultak, ahol Ruttkay-Miklián Eszter a Reguly Antal Múzeum és Népművészeti Alkotóház igazgatója (és egyben a Reguly Társaság alelnöke) fogadta őket. Majd ellátogattak a Ciszterci Apátságba, ahol megtekintették a templomot és a műemlékkönyvtárat.
Ezután részt vettek a Reguly Múzeum „A rénnyáj haladtában” c. kiállításának megnyitóján. A kiállításon látható tárgyak a Göcseji Múzeum anyagából származnak, a kiállított fotókat Eszter készítette. A vendégek megismerkedhettek a múzeum teljes anyagával, többek közt az általuk kifejlesztett ismeretterjesztő társasjátékokkal is, amelyekért 2015-ben múzeumpedagógiai nivódíjban részesültek. A zirci estét jó hangulatú remek vacsora zárta, amelynek során a kolostor sörét is megkóstolhattuk.
Maga a bizottsági ülés kedd reggel kezdődött és kedd délután folytatódott, majd szerda délben ért véget. Ennek tartalmi ismertetésére még visszatérek. Ami az egyéb programot illeti Ari Kupsus körbevezetett bennünket a kastélyban, tettünk egy körutat a községben, meglátogattunk egy pálinkafőzdét, kedd este pedig borkóstoló és vacsora volt a grófi pincében.
Ide be kell iktatnom egy kis kitérőt, hogy olvasóink megismerkedhessenek magával a Konzultatív Bizottsággal. A bizottságot 1992-ben a Finnugor Népek Első Világkongresszusán Sziktivkarban hozták létre, hogy két kongresszus közti időszakban szervezze a finnugor mozgalmat. A bizottságba minden résztvevő nép két küldöttet delegálhat. A tagok listája olvasható a bizottság honlapján (www.fucongress.org). Ezen a listán húsz nép van felsorolva orosz elnevezésük betűrendjében. Ezek: magyar, vepsze, vót, izsór, inkeri finn, karjalai, kvén, komi, komi-permják, mari, manysi, mordvin, nyenyec, lapp, szetu, tveri karjalai, udmurt, finn, hanti, észt. Köztük olyanok is vannak, amelyeket a finnugrisztikában nem szoktunk önálló népeknek tekinteni. Ilyenek az inkeri finnek, (Finnül Inkeri, angolul Ingria annak a területnek a neve, amely a Finn-öböl déli partján a Narva folyótól a Ladoga tóig húzódik. Ez a terület 1617–től 1710–ig Svédországhoz tartozott, akkor költöztek ide evangélikus vallású finnek, akik mára jórészt kihaltak. A terület őslakosai a balti-finn csoportba tartozó izsórok és vótok, akiket szintén a kihalás fenyeget.) a kvének (Norvégia északi részén élő finnek.) a szetuk (Az észtek déli, ortodox vallású csoportja.) és a tveri karjalaiak (Ők az említett svéd uralom idején költöztek eredeti lakóhelyüknél délebbre, Tver város környékére, mivel nem akartak áttérni az evangélikus vallásra.)
A listán szereplő népek közül egyelőre nincs delegáltja a komi-permjákoknak, a lappoknak és a nyenyeceknek. Egyáltalán nem szerepelnek a listán a lívek (A lív nyelv tulajdonképpen kihaltnak tekinthető, bár Lettországban él talán néhány tucat lív származású személy, akik felnőtt korukban újra megtanulták őseik nyelvét. Egyikük fel is szólalt egy korábbi kongresszuson.) és a szamojéd ágból az enyecek, nganaszánok és szelkupok. A magyarokat a 2016–2020 közti időszakban Nanovfszky György volt moszkvai nagykövet, valamint Salánki Zsuzsa és Bereczki András az ELTE Finnugor Tanszékének oktatói képviselik a Konzultatív Bizottságban.
A bizottság általában évente egyszer ülésezik más-más helyszíneken. Ilyenkor megtárgyalják az aktuális kérdéseket, értékelik a lezajlott kongresszust, előkészítik a következőt. A Bizottság titkársága Helsinkiben működik.
A mozgalom legfelső operatív vezetését a koordinátorok végzik. Ők évente kétszer üléseznek, legutóbb Helsinkiben jöttek össze ez év szeptember 4-én, mint az a Bizottság honlapján olvasható. Ezen az ülésen már a Lahtiban megválasztott Tatjana Kleerova elnökölt, a magyarokat Nanovfszky György, a finneket Merja Hannus, az észteket Tõnu Seilenthal és Andres Heinapuu, az oroszországi finnugorokat Alekszej Konjuhov és Zinajda Strogalscsikova képviselte. A koordinátori csoport nyolcadik tagja Salánki Zsuzsa.
Most térjünk vissza az iszkaszentgyörgyi ülésre. Ezen a fent felsorolt népek közül nem képviseltették magukat a vótok, az izsórok, a komi-permjákok, a manysik, a mordvinok, a nyenyecek és a hantik. (Itt jegyzem meg, hogy a távollétnek anyagi okai is lehettek. Nyugat-Szibériából Budapestre repülni egy kisebb vagyon. A Konzultatív Bizottság szerény költségvetéséből aligha tudja támogatni a küldöttek utazását. Azt helyi forrásokból mindenkinek magának kell előteremteni.)
Az első napirendi pont a lahti kongresszus volt. Elhangzott, hogy a zárónyilatkozat és a szekciók ajánlásai olvashatók a honlapon. A kongresszus anyagát nyomtatásban is megjelentetik a jövő év folyamán. Merja Hannus pontos statisztikai adatokkal is szolgált. Ezek szerint a kongresszuson 22 nép képviseltette magát, vagyis a szelkupok kivételével mindegyik uráli nép. A kongresszusnak összesen 550 résztvevője volt, közülük 161 küldött, a többiek szakértők, a sajtó képviselői, illetve szinkrontolmácsok (27) és a Finn–Orosz Társaság munkatársai (15), valamint helyi önkéntesek (15).
Ezután a Lahtiban is előadó Alekszej Cikarev beszélt a Bizottság együttműködéséről az ENSz illetékes intézményeivel. Ezzel kapcsolatban az alábbi megállapítások kerültek bele az ülés jegyzőkönyvébe: „Megállapítottuk, hogy a javasolt együttműködési formák részben működnek, és fontosnak tartjuk folytatásukat. Számos javaslat megvalósítását a Konzultatív Bizottság korlátozott anyagi lehetőségei gátolják. Ezért más finanszírozási forrásokat is kell keresni, például szponzorok bevonásával, illetve helyi pénzügyi eszközök felhasználásával.”
Kedden délután tárgyaltak a Bizottság 2017. évi programjáról. A gazdag kínálatból itt most csak néhány fontosabb eseményt, illetve tevékenységet sorolok fel. A Bizottság legközelebb 2017 novemberében a Komi Köztársaságban ülésezik. Ugyanekkor lesz az az ünnepélyes szeminárium, amellyel a 25 évvel ezelőtti első világkongresszusról emlékeznek meg.
A koordinátorok a tervek szerint két ülést tartanak: 2017 júniusában a karjalai Vuokkiniemi községben (ez a település nyerte el 2017-re a „Finnugor Kulturális Főváros” címet), 2017 őszén pedig Észtországban.
A Bizottság képviselteti magát a következő rendezvényeken: az ENSz Őshonos Népek Fórumának 16. ülése (május, New York)
az ENSz Őshonos Népek Jogaival foglalkozó Szakértő Bizottságának 10. ülése (július, Genf)
az őshonos népek joga a kulturális örökséghez, különös tekintettel a nők szerepére a nyelv és a kultúra átadásában (március, Helsinki Egyetem, Lappföldi Egyetem).
Ezen kívül a Bizottság erősíti információs tevékenységét, és támogatja az Őshonos Népek és Nyelvek Napjának, valamint a Rokon Népek Napjának megünneplését.
Felkérték az egyes finnugor népek képviselőit, hogy tegyenek javaslatokat a munkaterv kiegészítésére, elfogadták, hogy a koordinátorok internetes szavzással is hozhatnak döntéseket, és felkérték a Bizottság tagjait, hogy a sajtón és más médiákon keresztül hozzák nyilvánosságra az ülés határozatait.
Szó volt végül a Bizottság költségvetéséről is. A bevételek a három finnugor állam befizetéseiből állnak és összesen 27.500 eurót, vagyis nyolc és fél millió forintot tesznek ki. Ezt a szerény összeget a Bizottság tevékenységének finanszírozására használják fel, de az az érzésem, hogy a Helsinkiben a Finn–Orosz Társaság keretében működő titkárság fenntartásához jelentős mértékben hozzájárul a finn állam is.
Szerda délelőtt három előadást hallgattunk meg. Szabómihály Gizella a Nyitrai Egyetem (Szlovákia) tanára a magyar kisebbségek demográfiai helyzetét ismertette térképekkel és statisztikai adatokkal. A kép nem éppen szívderítő. Általános a magyarul beszélő lakosság csökkenése. Ennek okai: a migráció, az elöregedés, a vegyes házasságok (ezek aránya 12-20% között mozog) és a szétszóródás (diaszpóra).
Lényegében hasonló folyamatok játszódnak le az oroszországi finnugor népek körében is mondta el a Bizottság komi tagja Alekszej Konjuhov. Komiföld lakossága évente 8-9 ezer fővel csökken. Kevés gyerek születik, mert kis létszámú korcsoportok kerültek szülőkorba. Ezek a folyamatok Komiföld többségi, orosz lakosságát is érintik, de a komik (és általában a finnugorok) körében az átlagosnál is rosszabb a helyzet.
A másik probléma a vidék elnéptelenedése. Ez a kisebbségben lévő nemzetiségek számára azért lehet végzetes, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy a kisebb vidéki településeken zárt közösségben élők jobban megőrzik anyanyelvüket, mint a városba költözöttek. A falvakban azonban nincsenek megfelelő munkahelyek, ezért a fiatalok és a magasan képzettek tömegesen vándorolnak el, először a fővárosba (Sziktivkarba), majd onnan tovább Szentpétervárra és Moszkvába. Az előadó úgy látja, hogy a probléma megoldására, egyrészt falusi munkahelyeket kellene teremteni, másrészt fokozni kellene a fiatalok körében a felvilágosító munkát.
Pusztay János professzor abból indult ki, hogy a nyelv sorsa meghatározza a nép sorsát is. A nyelv pedig csak akkor maradhat meg, ha az élet minden területén használják: a családban, az iskolában, a boltban, a kulturális és politikai életben, a munkahelyeken. Feltette a költői kérdést: vajon az oroszországi finnugor köztársaságok parlamentjeiben, miért nem beszélnek az őshonos lakosság nyelvén? Ezután az általa vezetett Collegium Fenno-Ugricum tevékenységét ismertette. Ennek során anyanyelvi szakértők segítségével létrehozták és publikálták a fontosabb iskolai tantárgyak terminológiáját több finnugor nyelven, valamint kiadnak egy szépirodalmi sorozatot (LiteratUral), amelynek célja, hogy a finnugor népek művészi fordítások segítségével megismerkedjenek egymás irodalmával. Ami a további együttműködést illeti, fontosnak tartja anyanyelvi kutatók és szakértők kinevelését a finnugor egyetemek összefogásával. Végül felhívta a figyelmet arra, hogy a finnugrisztika is egyre inkább angol nyelvűvé válik.
Az előadásokat élénk vita követte. Ez főként a motiváció és a lehetőségek körül zajlott. Olga Konykova izsór küldött elmondta, hogy vannak ugyan nyelvi kurzusok, de azokra csak idős asszonyok járnak. Úgy vélte, hogy nem lehet kényszeríteni a gyerekeket és szüleiket, hogy izsórul beszéljnek, de ennek lehetőségét biztosítani kell.
Konjuhov ehhez hozzátette, hogy a komik körében sincs elgendő motiváció az anyanyelv használatára, bár a Komi Köztársaságban az orosz mellett a komi is államnyelv. Sajnos a szülők és nagyszülők sem ösztönzik a fiatalokat a komi nyelv elsajátítására.
Natalja Kondratyeva udmurt küldött, az izsevszki egyetem oktatója a tantervi előírásokat bírálta: megszüntették ugyanis a tantervek úgy nevezett nemzeti/hely komponensét, ami korábban jó lehetőséget adott a kisebbségi nyelv és kultúra oktatására. Kifogásolta továbbá, hogy Oroszországban nagyon bonyolult és drága folyamat az új tankönyvek jóváhagyása, ami rontja a finnugor népek esélyeit.
Elizaveta Haritonova vepsze küldött arról beszélt, hogy a nemzetiségi nyelv és kultúra oktatása terén sok függ a helyi vezetéstől, az iskolaigazgatótól, illetve az önkormányzattól. Felvetette azt az ötletet, hogy szombaton kellene a nemzeti nyelvet és kultúrát tanítani. (Kérdés, hogy milyen érdeklődés mutatkozna e megoldás iránt – teszem hozzá én.)
Hasonló motivációs problémák vannak a Svédországban és Norvégiában élő finneknél is. A szetuk képviselője viszont arról számolt be, hogy náluk a diákok tanulnak szetu nyelven.
Szó volt még a finnugor televíziók közti együttműködésről, és elfogadták Nanovfszky György javaslatát, hogy a 7. Világkongresszusról készült filmnek készítsék el különböző finnugor nyelveken beszélő változatait.
Végül Tõnu Seilenthal észt küldött beszámolt arról, hogy 2018 októberében Észtországban, Szetuföldön Verszka városban közbeeső konferenciát szerveznek, amelynek témája „Az anyanyelv oktatása és tanulásának motivációja”. A résztvevők ellátogatnának Tartu városába is, hogy megismerkedjenek a 2020-ban rendezendő VIII. Világkongresszus helyszínével.
Az ülés végén beszélgettem a Bizottság új elnökével, Tatjana Kleerovával, aki nagyon jól érezte magát Magyarországon és elégedett volt a helyszínnel, valamint a szervezők munkájával is.
Véleményéhez én is szívesen csatlakozom, a program és a szervezés tökéletes volt. A köszönet ezért elsősorban Salánki Zsuzsát a Bizottság magyar tagját és Gáll Attila Iszkaszentgyörgy polgármesterét illeti.
Csúcs Sándor