Csúcs Sándor: A Finnugor Népek VII. Világkongresszusa
1992 óta hetedszer került megrendezésre a Finnugor Népek Világkongresszusa, ezúttal a finnországi Lahtiban június 15. és 17. között. A kongresszus jelmondata: „Finnugor népek a fenntartható fejlődés útján” azt a pozitív üzenetet hordozta, hogy a finnugor népeknek van jövőjük, ha képesek beilleszkedni a fejlődés fő vonalába. A kongresszus arra kereste a választ, hogyan lehet ezt megvalósítani, hogyan lehet megőrizni a veszélyeztetett finnugor népeket és nyelveket.
Magyarországot negyvenketten képviseltük, küldöttek, megfigyelők, tolmácsok, parlamenti képviselők és az Emberi Erőforrások Minisztériumának küldöttei. Utazásunk kiváló megszervezéséért, az anyagi eszközök biztosításáért Rubovszky Évát a Finnugor Világkongresszusok Magyar Nemzeti Szervezetének elnökét és Salánki Zsuzsát az ELTE Finnugor Tanszékének oktatóját illeti köszönet.
A kongresszus ünnepélyes megnyitására 15-én (szerdán) délután került sor a Sibelius Csarnokban (Sibelius Talo), ebben a fából és üvegből épült tóparti modern épületben, amely 2000 óta Lahti kulturális életének egyik központja. Ez a csarnok adott otthont a kongresszus valamennyi rendezvényének.
A műsor Ailu Valle lapp repper fellépésével kezdődött, aki az őshonos népek jogait és a természet védelmét választotta szövegei témájául. Utána fiatal lahti táncosok és a helyi konzervatórium kamarazenekara lépett fel. Valerij Markov a Konzultatív Bizottság elnöke nyitotta meg hivatalosan a kongresszust. Majd felsorolta azokat a finnugor népeket, amelyek képviseltették magukat. Ezek: finnek, inkeri finnek, kvének, karjalaiak, vepszék, vótok, izsórok, észtek, szetuk, lívek, mordvinok: erzák és moksák, marik, udmurtok, komik, komi-permjákok, hantik, manysik, magyarok, nyenyecek, enyecek, nganaszánok és szelkupok. (Ezek közül az inkeri finnek és a kvének egy-egy finn nyelvjárást beszélnek, a szetuk nyelvjárása az észthez tartozik, és a tudósok az erzát és a moksát, valamint a komi-permjákot sem tartják külön nyelvnek.) A felsorolt népeket 170 küldött, 350 megfigyelő és 50 újságíró képviselte.
Ezután Sauli Niinistö finn köztársasági elnök, a kongresszus védnöke üdvözölte a megjelenteket. Beszédében érintette a kis nyelvek megőrzésének problémáját, az oktatás és a revitalizáció kérdéseit. Emlékeztetett arra, hogy a finn nemzeti érzés régebbi, mint a független Finnország. Ennek kialakításában fontos szerepe volt olyan tudósoknak, mint Castrén és Lönnrot. A finnugor népek lakta országokban a jövő szempontjából is fontos szerepe van az ott folyó tudományos kutatásnak.
Toomas Hendrik Ilves észt köztársasági elnök beszédét a kongresszus honlapján olvasható finn szövegből magyarra fordítottuk és lapunk más helyén teljes terjedelmében közöljük.
Áder János magyar köztársasági elnök megemlítette Illyés Gyula 1934-es moszkvai útját, amikor a nagy magyar író számára nagy élményt jelentett az ott élő mordvinokkal való találkozás. Örömmel hallottuk elnökünk szájából azt a megállapítást, hogy nincsenek felesleges nyelvek és kultúrák, és ha elvész egy nyelv, azzal mindenki szegényebb lesz.
Az orosz államot Alekszandr Zsuravszkij kulturális miniszterhelyettes képviselte a megnyitón. Felolvasta Putyin elnök üdvözletét, majd azt fejtegette, hogy a skót és a velszi nyelv helyzete sokkal rosszabb, mint az oroszországi finnugor nyelveké. Hosszasan sorolta az eredményeket, az új intézményeket, ünnepi rendezvényeket, valamint azt is megemlítette, hogy a finnek függetlenségüket is Oroszországnak köszönhetik (!). Az országát ért bírálatokat visszautasította, de az is elhangzott, hogy „ismerjük problémáinkat és hiányainkat”. Hangsúlyozta továbbá, hogy országa kész tárgyalni a problémákról, ha a tárgyalópartnerek is elismerik saját problémáikat. Vagyis a korábbinál békülékenyebb hangnemet ütött meg, meglátjuk, lesznek-e ennek pozitív következményei.
Sanni Grahn-Laasonen finn oktatási miniszter a fenntartható fejlődés és ehhez kapcsolva az iskolai oktatás problémáival foglalkozott, különös tekintettel a finnországi lappok helyzetére. Célül tűzték ki a lapp nyelvű oktatás fejlesztését, valamint a lappok jogi helyzetének szabályozását egy a skandináv országokra kiterjedő szerződés keretében.
A miniszter után Valerij Markov számolt be a Konzultatív Bizottságnak az előző kongresszus óta végzett munkájáról, illetve az egyes országokban lezajlott eseményekről. Magyarországgal kapcsolatban a Pusztay János által vezetett Collegium Fenno-Ugricum tevékenységét említette. Beszélt a Karjalai Köztársaságban rendezett közbeeső konferenciáról, amelynek fontosabb témái voltak: a reális kétnyelvűség, az óvodai nevelés, a lahti kongresszus előkészítése és a finnugor kulturális főváros ügye.
Ezután Jyrki Myllyvirta Lahti város polgármestere üdvözölte a résztvevőket.
Szünet után megválasztottuk a szerkesztő bizottságot és annak elnökét. Az ő feladatuk volt, hogy a szekciók jelentései alapján megszövegezzék a kongresszus zárónyilatkozatát. Ennek magyar fordítását teljes terjedelemben közöljük.
Gunvor Kronman az UNESCO Finn Nemzeti Bizottságának tagja, a helsinki svéd-finn kulturális központ (Hanasaari) igazgatója felolvasta az UNESCO főigazgatójának üdvözlő levelét, majd saját tapasztalata alapján beszélt a kétnyelvűség előnyeiről, az oroszországi finnugor népek és nyelvek prolémáiról, egyes vonatkozásokban a pozitív változás jeleiről. Talán érdemes idézni beszédének zárómondatát: „ Minden anyanyelv végső soron addig él, amíg beszélői értékesnek tartják, és azt mondják ha egy nyelv kihal, akkor a nép is (közösségként) kihal. Az élő és használt nyelv garantálja a folytonosságot.”
Alekszej Cykarev (Tsykarev) az ENSz Emberi Jogi Tanácsa Őshonos Népek Jogaival Foglalkozó Szakértő Bizottságának elnöke az ENSz és az általa vezetett bizottság tevékenységét ismertette. Néhány idézet beszédéből: „A szakértő bizottságot 2007-ben alapították, hogy az őshonos népek jogait érintő javaslatokat tegyen és tematikus vizsgálatokat végezzen az ENSz Emberi Jogi Tanácsa számára. Eddig a szakértők áttekintették a nyelvi és kulturális jogokat, az iskoláztatáshoz való jogot, a kulturális örökség, a döntéshozatalban való részvétel és az igazságügyi eljárás kérdését. Most készül a vizsgálat az őshonos népeknek az egészséghez és az egészségügyi ellátáshoz való jogáról.”
„Idővel az őshonos népek megfordították a státuszukhoz kapcsolódó negatív jelzőket. Az őshonos néphez tartozás kívánatos dolog lett. Ami azelőtt barbárság volt, az eredeti lett, ami elmaradottság volt, az hagyomány lett, és ami a múlt volt, az a jövő lett. Így teremtették meg az őshonos népek az identitásukat, amit a kolonializmus idején elvesztettek.
Ennek a fontos fordulatnak a megvalósításához évtizedekre volt szükség. A sok ember számára életcéllá vált jogi küzdelem legnagyobb eredménye az volt, hogy az ENSz közgyűlése 2007-ben elfogadta az őshonos népek jogairól szóló nyilatkozatot. Ennek az okmánynak, bár jogilag nem kötelező az egyes államokra, mégis nagy szimbolikus jelentősége van. Ez lett az őshonos népek jogai betartásának mértéke.”
A szerda esti nagyszabású fogadáson komi együttesek szórakoztatták a vendégeket.
* * *
Csütörtökön és péntek délelőtt zajlottak a szekcióülések. A kongresszus öt szekcióban folytatta munkáját:
- A finnugor és szamojéd nyelvek és kultúrák továbbadása a jövendő nemzedékeknek,
- Finnugor információs térség: fejlesztési lehetőségek,
- A civil társadalom és a hatalom,
- Gazdaság és környezet, és
- Migrációs folyamatok. Régi és új diaszpórák.
Itt az első szekció munkájáról számolok be részletesebben. Ezen én is részt vettem. A harmadik és az ötödik szekcióról külön beszámolók készültek, amelyek lapunk más helyén olvashatók. A második és negyedik szekcióról írtak a kongresszusi honlap alapján készültek.
Az első szekció három alszekcióra oszlott. Ezek témái:
- Első alszekció: két- és soknyelvűség, a nemzeti közösségek viszonya az anyanyelvhez, a nyelvek presztízse és státusza a közösségben, revitalizációs módszerek, oktatási rendszer és oktatási módszerek, óvodai nevelés, a család nyelve.
- Második alszekció: szakember-képzés, oktatás a vidéki településeken.
- Harmadik alszekció: kulturális örökség, népi kultúra, professzionális nemzeti(ségi) művészet, a nemzetiségi kulturális központok munkája, tapasztalatok. Ebben az alszekcióban hangzott el alelnökünk Ruttkay-Miklián Eszter előadása az általa igazgatott zirci Reguly Antal Múzeum és Népművészeti Alkotóház tevékenységéről.
Az első alszekció bevezető előadását Janne Saarikivi finn nyelvész (Helsinki Egyetem) tartotta a kétnyelvű közösségek nyelvhasználatáról és a nyelvhasználatot meghatározó tényezőkről. Néhány elméleti kérdés tárgyalása után saját kutatásai alapján a karjalai és a vepsze nyelv helyzetével foglalkozott. Megállapította, hogy nyelv átadása kritikus fázisban van. A helyzet kulcsa az iskolai képzés, ezen kell változtatni. Valerij Markov az oroszországi, illetve a komiföldi helyzetről beszélt. Elmondta, hogy ma már minden komiföldi iskolában van komi nyelvoktatás. Ennek során kb. 4 ezer gyerek anyanyelvként, kb. 55 ezer államnyelvként tanulja a komit. Van komi nyelvű óvoda is. Erre lehetne iskolai oktatást építeni, ha a szülők és a gyerekek akarják.
Ennek a szekciónak legjobb előadását véleményem szerint Annika Pasanen finn kutató tartotta. Nevét az inari lapp nyelvi fészek program kapcsán már eddig is ismertük. Most bebizonyította, hogy jó áttekintése van az uráli nyelvek mai helyzetéről, az egyes nyelvek veszélyeztetettségének fokáról és a revitalizáció módszereiről. A finn nyelvű előadás diái megtekinthetők a kongresszus honlapján. Szívesen csinálnék belőlük egy magyar nyelvű változatot lapunk számára, ha időm engedi és a szerző is beleegyezik.
Jól kapcsolódott Pasanen előadásához Larisza Csirkova beszámolója a vepsze nyelv és kultúra fennmaradásáért folytatott küzdelem ereményeiről és Nyina Zajceva hozzászólása, akinek bejelentését („Vannak olyan diákok, akik vepszéül írják a diplomamunkájukat.”) nagy taps követte. Egyetérthetünk Zajcevával abban, hogy foggal-körömmel kell harcolni a vepsze és más kis finnugor nyelvek érdekében.
Natalja Kondratyeva az Izsevszki Egyetem Udmurt Filológiai Karának dékánja a nemzeti intelligencia képzésének fontosságát hangsúlyozta. Sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy szinte mindenütt (tehát nemcsak Oroszországban) csökkentik a humán felsőoktatásra szánt összegeket, és a külföldi nyelvtanulás lehetőségeit. Konkrét példaként említette, hogy megszűnt az a kvóta, ami lehetővé tette, hogy magyar diákok részt vegyenek az udmurtiai nyári egyetemen.
Pozitív üzenetet hordozott viszont Ellen Pautamo hozzászólása. Ő az Inariban működő Lapp iskolaközpont eredményeit mutatta be. A központban szakképzés is folyik, a diákok réntartás, kézművesség, turizmus és média szakon szerezhetnek lapp nyelven szakképzettséget. Ezen kívül egy éves nyelvi kurzusokat is szerveznek északi lapp, inari lapp és koltta lapp nyelven. (Ez utóbbit eredetileg a Kola-félszigeten beszélték. A koltták a háború alatt költöztek Finnországba.) Ezek a kurzusok változó létszámú résztvevővel működnek, a szakképzésekre évente 140 diákot vesznek fel, az egy éves nyelvi kurzusra tizet. A rövid nyelvtanfolyamokat eddig kétezren végezték el, a virtuális (az interneten történő ) oktatásban eddig ezren vettek részt. Ez utóbbi módszer különösen eredményes lehet a kis nyelvek elsajátításában – teszem hozzá én.
Nagy érdeklődéssel olvastam, a hanti Antonyina Sjazi előadását a kongresszus honlapján a Jamal-Nyenyec Autonóm Körzetben 2011 óta működő tundrai nomád iskolákról. A szövegből sajnos nem derült ki, hogy milyen konkrét eredményei vannak ennek a kezdeményezésnek. De mindenképpen pozitívum, hogy a körzet kormányzója is hangsúlyozta az oktatás olyan formájának fontosságát, ami nem szakítja el a gyereket évekre a családjától, mint a régi típusú internátusi rendszer. A szövegből ugyanakkor az is kitűnik, hogy a nomád iskolák megszervezése a bentlakásos iskolák feladata. Jó lenne tudni, hogy milyen mértékben tesznek ennek eleget, és milyen eredményei vannak a nomád oktatásnak.
Több előadásban és hozzászólásban szóba került a „nyelvi fészek”, vagyis az óvodai anyanyelvi képzés. A finnek ösztönzésére és anyagi támogatásával Oroszországban is megkezdődött ez a program már 2008-ban. Zoja Osztapova a program koordinátora szerint 2016-ban 52 óvoda vett részt benne. Másoktól tudjuk, hogy van ilyen a karjalaiaknál, a nganaszánoknál és az enyeceknél is. Ami az eredményeket illeti, a program általában sikeres, de két akadályozó tényező is felmerült. Az egyik, hogy a 2012-es orosz oktatási törvény a képzés nyelvéről kimondja, hogy a nemzeti nyelvi program nem mehet az államnyelvi (vagyis orosz) oktatás kárára. Ez tipikusan az a gumiparagrafus, ami bárhogyan értelmezhető. A másik probléma az, hogy eltérően a finnországi helyzettől, Oroszországban a program nem folytatódik az iskolában! Ezen kívül nincs elég szakképzett pedagógus, aki jól beszéli az illető nyelvet.
Osztapova azt is elmondta, hogy Komiföldön a 2. osztálytól kezdve minden gyerek (az oroszok is) tanul komiul. Ehhez Markov hozzátette, hogy az ottani oroszok jól fogadták a komi nyelvi oktatás bevezetését. Ezt azért tartottam szükségesnek megemlíteni, mert véleményem és tapasztalom szerint az anyanyelv használatának legnagyobb akadálya, hogy a beszélők számára anyanyelvüknek nincs elég presztízse. Ha viszont a többségben lévő oroszok is elkezdenek komiul tanulni, ez feltétlenül növeli anyanyelvük tekintélyét a komik szemében is.
A vita ezen a ponton szenvedélyessé vált, számos résztvevő előhozakodott saját és közössége negatív tapasztalataival. Megint egyszer nyilvánvalóvá vált, hogy ezeknek a kongresszusoknak egyik fő funkciója, hogy a résztvevők kibeszélhessék, kipanaszkodhassák magukat.
Ha az első szekcióban hallottak alapján meg kellene fogalmaznom szubjektív véleményemet az uráli népek mai helyzetéről, akkor azt mondanám, hogy az nehéz, de nem reménytelen. Vannak jó példák, sikeres kezdeményezések, és – ha lassan is – de pozitív irányban változik a beszélők viszonya saját anyanyelvükhöz. És ez a legfontosabb!
A második szekció anyagából a kongresszus honlapján is olvasható a komi Marina Fegyina előadása, amelyben a szerző felvázolja az előző kongresszusok óta történt fejleményeket, illetve a mai helyzetet, ami korántsem kielégítő. Hogy csak egy példát említsünk Udmurtia hivatalos honlapjának nincs udmurt nyelvű változata! Az idevezető okok között megemlíti a szakemberek hiányát (egyik régióban sem képeznek számítógépes ismeretekkel rendelkező bölcsészeket), azt, hogy a fiatalság kevéssé ismeri anyanyelvét, hogy a helyi szervek nem támogatják ezt a tevékenységet, hogy nincsenek hosszútávú regionális vagy föderális fejlesztési programok, az állam nem ad anyagi támogatást, és a régiók között nincsenek együttműködési programok. És természetesen felsorolja azt is, mit kellene tenni a helyzet javítása érdekében.
A negyedik szekció anyagából Dmitrij Harakka-Zajcev izsór küldött előadásának angol nyelvű összefoglalójára támaszkodom, melynek címe: Az eredeti környezet megőrzése az őshonos népek (vótok és izsórok) lakóterületén: a nép, a hatalom és a biznisz párbeszéde. Háttérinformációként el kell mondani, hogy mindkét immár csak néhány száz fős nép a Finn-öböl déli partján erősen iparosodott környezetben él. Az iparosodás okozta negatív hatásokat az előadó három pontban foglalja össze: az ökoszisztéma károsodása, a természeti környezet és az ökológiai egyensúly sérülése; a társadalmi és kulturális környezet sérülése, az őslakosok elvándorlása, a családi és közösségi kapcsolatok szétesése; az önazonosság sérülése, a feleslegesség érzése. A szerző szerint ezeket a problémákat a címben említett három szereplő párbeszéde segítségével lehetne megoldani. Erre azonban vajmi kevés remény van – tegyük hozzá.
A pénteken 11,30-kor kezdődő második plenáris ülésen meghallgattuk a szekciók moderátorainak rövid beszámolóit, majd Maria Lohela a finn parlament elnöke búcsúztatta a kongresszus résztvevőit Elias Lönnrot szavaival: „Minden nép saját feladata, hogy megőrizze a nyelvét.” Valerij Markov, aki megalakulása óta a Konzultatív Bizottság elnöke volt bejelentette leköszönését más fontos teendői miatt. Egyben üdvözölte a Bizottság új elnökét a karjalai Tatjana Klejerovát. Végül Tõnu Seilenthal az észt küldöttség nevében bejelentette, hogy 2020-ban Észtország rendezi a következő világkongresszust. Ezt a bejelentést mi magyarok már nem várhattuk meg, mert egy órakor indult a buszunk a repülőtérre.
Csúcs Sándor