Csúcs Sándor: A 28. Finnugor Szeminárium
A 28. Finnugor Szeminárium
(Zirc, 2016. január 8–9.)
Ezúttal a zirci Reguly Antal Múzeum és Népművészeti Alkotóház (= RAMNAH) adott otthont a Finnugor Szemináriumnak. Ruttkay-Miklián Eszter igazgató (egyben a Reguly Társaság alelnöke) gondos és alapos szervezőmunkát végzett annak érdekében, hogy sikeres legyen a hazai finnugristák szokásos januári találkozója ezen az új helyszínen. A szeminárium témája is a helyszínhez igazodott: „a múzeumok szerepe az ismeretterjesztésben” volt az első napi ülés tárgya.
A péntek délutáni ülést Eszter nyitotta meg, aki külön is üdvözölte a megjelentek között Illés Ferencet a RAMNAH megalapítóját és nyugdíjas igazgatóját. (Örömmel láttuk, hogy Illés tanár úr, aki korábban társaságunknak is alelnöke volt, magas kora ellenére jó egészségnek örvend és megőrizte szellemi frissességét.) Jelen volt még Gál Attila Iszkaszentgyörgy polgármestere, valamint Szofia Onyina hanti nemzetiségű kutató, aki korábban az ELTE Finnugor Tanszékének lektora volt, most pedig ösztöndíjas Magyarországon. Ő annak a Taligin családnak a leszármazottja, akiknél annak idején az első hanti szavakat jegyezte fel Reguly Antal.
Sajnálattal vettük tudomásul, hogy a zalaegerszegi Szabadtéri Néprajzi Múzeum és a széphalmi Magyar Nyelv Múzeuma képviselője objektív okok miatt nem tudott eljönni Zircre. Pedig szívesen meghallgattuk volna Marx Mária előadását a Finnugor Néprajzi Park átalakítását célzó tervekről, illetve Nyíri Péterét múzeuma tevékenységéről.
Ezután került sor Kerezsi Ágnes előadására „A finnugor téma a Néprajzi Múzeumban”. Az előadó (a finnugor népek néprajzának egyik legjobb hazai ismerője) képekkel bőségesen illusztrált beszámolót tartott a múzeum finnugor gyűjteményének történetéről. Megemlékezett azokról a tudósokról, akik nyelvészként vagy néprajzosként céltudatosan gyarapították a gyűjteményt. Hallhattunk többek között Reguly Antal, Munkácsi Bernát, Pápay József, Jankó János, Pápai Károly, Bán Aladár és Vikár Béla ilyen irányú tevékenységéről. A XIX. század végén már ötezer tárgy alkotta a finnugor gyűjteményt, amelyben azonban a mordvinok, marik, udmurtok és komik népművészete viszonylag szerényen volt képviselve. Vikár Béla 1890-ben 164 finn tárggyal gyarapította az anyagot, Báthori Ferenc 1906-ban 88 lapp, Bán Aladár 1912-ben 600 észt tárgyat hozott a múzeumba.
1917 után évtizedekig semmiféle gyűjtőmunka nem volt lehetséges a Szovjetunió területén. Csak 1958-ban engedték meg – Kodály Zoltán közbejárására – Vikár László népzenekutatónak és Bereczki Gábor nyelvésznek, hogy a marik között gyűjtsenek. Ők 1979-ig kilenc gyűjtőutat bonyolítottak le a marik, a mordvinok és az udmurtok között. Főleg népzenét és népköltészeti alkotásokat gyűjtöttek, de néhány tárgyat is hoztak haza. Ebben az időszakban járt Vászolyi Erik a komiknál. Ő 36 komi tárggyal gyarapította a múzeum gyűjteményét.
A rendszerváltás után 1989 és 2014 között Kerezsi Ágnes számos gyűjtőutat tett Oroszországba. Ezek eredményeként összesen 300 tárgyat gyűjtött, számos fotót és videofelvételt készített különös tekintettel a finnugor gyűjteményben mutatkozó hiányok pótlására.
Röviden beszámolt az elmúlt évek finnugor tárgyú kiállításairól, valamint a jelenlegi helyzetről és további kilátásokról. Úgy tűnik, hogy a terepkutatás anyagi forrásai kimerültek, ezért fontos a más múzeumokkal, konkrétan a mari és az udmurt múzeummal kialakított cserekapcsolat. Nagy feladat lesz a múzeum értékes gyűjteményeinek megőrzése, illetve csomagolása a múzem tervezett elköltözésekor.
Ruttkay-Miklián Eszter saját múzeumát mutatta be, a múzeumi ismeretterjesztés módszereire koncentrálva. Az 1992-ben alapított múzeum egy 1766-ban épült barokk épületben található. Ez az ún. „Dubniczay-ház” valamikor Reguly szüleinek lakóhelye volt. A főépülethez terjedelmes melléképület tartozik, amelyet részben már felújítottak. A múzeum gyűjteményei négy részre oszthatók. A finnugor rész természetesen Reguly Antal életéhez és munkásságához kapcsolódik. A főépület emeletén három teremben látható az „Utazás az ismeretlenbe” című kiállítás, amely az ismeretlen kutatót, az ismeretlen nyelvet és az ismeretlen tájat mutatja be. A megújított kiállítás megnyitásáról annak idején lapunkban beszámoltunk. Úgy tervezik, hogy 2019-ben a felújítás befejezése után új állandó Reguly-kiállítást készítenek.
A gyűjtemény második részét Illés Ferenc több évtizedet átfogó, helytörténeti érdekességű fotói alkotják, amelyek monitorokon tekinthetők meg a melléképület padlásán. A harmadik rész a zirci és környékbeli kézműves mesterségek hagyományos eszközeiből és szerszámaiból áll. Ezek is a melléképület padlásán találhatók. Ugyanott van beraktározva a negyedik rész, egy zirci születésű festőművésznő munkái és gyűjteménye.
Fontos feladatnak tartják az aktív ismeretterjesztést. Ezt a célt szolgálják a felújítás alatt álló kézműves műhelyek, a színvonalas saját tervezésű társasjátékok, a beöltözéses szerepjátékok, az új interaktív tábla stb. Külön programokat szerveznek a múzeumok éjszakáján és a Rokon Népek Napja alkalmából. Az évek során sokszor jártam a múzeumban, így jól nyomon követhettem a folyamatos fejlődést. Mégis elámultam azon, amit most láttam. Azt kell mondanom, hogy Ruttkay-Miklián Eszter és munkatársai fantasztikus munkát végeztek. A folyamatosan megújuló épület, a kis múzeumi bolt, a jól karbantartott és dokumentált gyűjtemények, a gyerekbarát koncepció mély benyomást tesz a látogatóra.
A péntek délutáni program következő pontjára a főépület kiállítóhelynek kialakított padlására kellett felmennünk, hogy Nagy Zoltán pécsi etnográfus kalauzolásával megtekintsük az „Ember és táj” elnevezésű fotókiállítást. A kiállítás három kutató Mácsai Boglárka, Mészáros Csaba, és Nagy Zoltán fotóit mutatja be. Az összekötő kapocs Oroszország. Mácsai Boglárka (ő egyébként főleg a baskíriai udmurtok néprajzával fogalalkozik) az ottani vasúti utazás, sokunk számára ismerős jeleneteit, mutatja be, az indulást, az ismerkedést, a teázást, a megérkezést. Tárgyak is segítenek abban, hogy magunk elé idézzük az orosz vasúti fülkék megszokott képét. Mészáros Csaba fotói a Kelet-Szibériában élő jakutok[1] életét, főleg a helyi utazás képeit mutatják be, Nagy Zoltán pedig az általa régóta kutatott keleti hantik főleg gyalogszerrel történő utazását, a hantik és az erdő, meg a mocsár viszonyát illusztrálja fotóival. Segítve a látogatót, hogy jobban megértse ezeknek az embereknek a belső világát. A hatásos tárlatvezetés a hely szellemének megfelelően egy kupica vodkával fejeződött be.
Péntek este a zirci Jeskó Panzióban volt a szokásos közös vacsora. A menü felsorolásától most eltekintek, De az talán természetes, hogy ezúttal is a vacsora alatti és utáni baráti beszélgetések jelentették az igazi lelki élményt a megjelentek számára.
Szombat reggel került sor az MTA Uráli Nyelvészeti Munkabizottságának ülésére. Erről külön számolunk be.
A szombat délelőtt a „Finnugor Kulturális Főváros” témája uralta. Először Gál Attila iszkaszentgyörgyi polgármester kapott szót. Elmondta, hogy az ötlet a MAFUN[2]-tól származik, 2012-ben javasolták a cím létesítését. 2013-ban írták ki az első pályázatot. Ennek eredményeként 2014-re Sztarije Bigi udmurt község nyerte el a címet, 2015-re pedig az Észtország déli részén, Szetuföldön található Obinitsa község. 2016-ra Magyarországról három település pályázott, közülük Nagykálló visszalépett. 2015 őszén Tartuban a MAFUN úgy döntött, hogy mind a két magyar pályázó, tehát Iszkaszentgyörgy és Veszprém is megkapja a címet. Persze a dologban nem a cím a lényeg, hanem az egész éven át tartó kulturális rendezvények sorozata. A kétezer lakosú község élénk nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezik, hat külföldi testvértelepülése van, köztük finn és észt községek is. A község kulturális központja a hosszú nevű Amadé–Bajzáth–Poppenheim kastély, ahol a községi iskola is működik és ahol Ari Kupsus Budapesten élő finn galéria-tulajdonos rendez kiállításokat, nyáron pedig művésztáborokat. Az éves programot gondosan megtervezték. Ebben minden hónap hoz valamilyen kulináris meglepetést is. Van logójuk és jól működő honlapjuk (https://iszkaszentgyörgy.wordpress.com), ahol bárki élvezheti a finnugor vonatkozású eseményekről készült beszámolókat és fotókat. Gratulálunk Iszkaszentgyörgynek bátorságukért és sok sikert kívánunk programjuk megvalósításához.
Közben befutott a veszprémi küldöttség is. Nevükben Szoboszlai András a Veszprémi Magyar–Finn Egyesület elnöke beszélt. Aktuális információként elmondta, hogy két nappal korábban, január 7-én vették át Obinitsától azt fából faragott sólymot, amelyik a finnugor kulturális fővárosok jelképe, mondhatnánk vándormadara. Természetesen elhozták magukkal és így mindenki megcsodálhatta.
Veszprém finnugor kapcsolatai 1970-ben kezdődtek, amikor testvérvárosi szerződést kötöttek az észtországi Tartuval. 1974-ben a finnországi Rovaniemi lett újabb testvérvárosuk, majd 1983-ban megalakult a Veszprémi Magyar–Finn Egyesület, amelynek természetesen kulcsszerepe van az idei programok megvalósításában. Program pedig lesz bőven: kiállítások, hangversenyek, finnugor pavilon a könyvhéten, irodalmi felolvasó estek, a témába illő filmek vetítése, nyelvtudományi előadások a levéltárban, tudományos konferenciák az egyetemen, design kiállítás, finnugor gasztronómia (a Bakony Expón). A gyerekeknek vetélkedők, szellemkastély és Muminok. A természetbarátoknak Reguly út Veszprémből Zircre és finnugor kert a Séd patak völgyében.
Ezzel a szeminárium programja lezárult, bejelentették, hogy a következő szeminárium Szegeden lesz, és az érdeklődőknek lehetőségük volt Zirc nevezetességeinek, mindenek előtt a zirci cisztercita apátságnak és híres műemlékkönyvtárának megtekintésére.
Eddig is tudtuk, hogy Eszter a finnugor ügy érdekében minden áldozatra hajlandó, most azt is tapasztalhattuk, hogy munkatársaival együtt milyen jó szervező, gondos és figyelmes házigazda. Köszönjük a minden igényt kielégítő vendéglátást és sok sikert kívánunk a RAMNAH-nak fontos kulturális küldetése teljesítéséhez.
Csúcs Sándor
[1] A jakutok nem finnugorok, nyelvük a török nyelvcsaládba tartozik.
[2] A MAFUN a Finnugor Népek Ifjúsági Szövetsége. Maga a szó az orosz nyelvű elnevezés kezdőbetűiből áll.