Takács Judit: Személynévtani témájú dolgozatok a finn egyetemeken

By admin 2015-09-15

Személynévtani témájú dolgozatok a finn egyetemeken

A finn egyetemeken számos szakdolgozat és doktori disszertáció készült az utóbbi években, melyeknek színvonala megüti a tudományos publikációkét, mégis igen lassan vagy egyáltalán nem kerülnek be a nemzetközi (és a magyar) tudományos vérkeringésbe, elsősorban amiatt, hogy finn nyelven íródnak. Örvendetes módon – népszerűsítő jelleggel ugyan – számos finn kiadványban és fórumon megjelennek róluk szóló ismertetések, azonban a szelekció igencsak önkényes: nem kifejezetten a tudományos hasznosság a mérce, hanem elsősorban a közérdeklődésre számot tartható témákat választják ki.

A finn névkutatók jellemző sajátsága, hogy előszeretettel használják a szakdolgozatok eredményeit vagy forrásként összegyűjtött anyagát. Az Ainiala–Saarelma–Sjöblom-féle Nimistöntutkimuksen perusteet [A névkutatás alapjai] című monográfia szakirodalom-listájában például csaknem félszáz szakdolgozat (pro gradu-tutkielma) szerepel, melyeknek a szerzők a névanyagát használták vagy eredményeiket idézték.

Úgy vélem, mindenképpen hasznos ezeket a nyomatásban meg nem jelenő dolgozatokat áttekinteni és kiemelni közülük a magyar vonatkozásúakat vagy az esetleg magyar kutatók számára is használhatókat. Jelen válogatásom is önkényes némileg, ugyanis kifejezetten saját kutatási területemhez kapcsolódik: az alábbiakban bemutatok néhány, az utóbbi években készült (2008–2013), személynévtani témájú (Interneten elérhető, de más formában általában eddig nem publikált) szakdolgozatot, melyek összegyűjtött és feldolgozott névanyaguk miatt érdemelnek figyelmet, végül pedig egy disszertációt emelek ki, mely nem személynévtani témájú ugyan, de újszerű módszertana és formai újításai miatt nagy jelentőségű.

A Helsinki Egyetemen írta névtani témájú szakdolgozatát Maija Sartjärvi (Aija ja Meija, Anja ja Minja. Kaksitavuisten ija- ja nja-päätteisten naistennimien yleistyminen ja suosionvaihtelu [Aija és Meija, Anja és Minja. Kétszótagú -ija és -nja végződésű női nevek elterjedése és népszerűségének változása], 2011). A szerző megállapítja, hogy a finnben igen gyakori -ija végű (pl. Eija, Maija, Raija) és -nja végű (pl. Pinja, Ronja, Tanja) keresztnevek szerkezete és viselkedése tipikussá vált (ezeket ún. Aija- és Anja-típusnak nevezte el), és más hasonló szerkezetű nevek kialakulásához is mintául szolgálnak. Vizsgálja, melyik lehetett ezek közül az elsőként kialakult név, a többi mintája, mikor voltak ezek a legnépszerűbbek, illetve hogyan változik egymáshoz viszonyított népszerűségük.

Összesen 46 Aija- és 66 Anja-típusú nevet vizsgált. A nevek változását ötévenkénti időszakokban vizsgálja 1870 és 1999 között, míg a 2000 és 2009 között időszakot évenként tekintette át. Megállapítja, hogy a vizsgált névtípusok az 1800-as évek közepén kerültek be a finn névanyagba; a leggyakoribbak az 1900-as évek közepén voltak, amikor is csaknem minden tizedik lány Aija-típusú nevet kapott.

A dolgozat értékeit mutatja, hogy átdolgozott formában az egyik legfontosabb finn nyelvészeti folyóiratban, a Virittäjäben is megjelent Kahden etunimityypin yleistyminen ja suosionvaihtelu [Két keresztnévtípus elterjedése és népszerűségének változása] címmel (117: 44–69).

Az utóbbi időben több olyan szakdolgozat is született, mely a finn keresztnevek konnotatív jelentésével, a nevek keltette asszociációkkal foglalkozik. Saara Pirkola a Jyväskyläi Egyetemen írt erről a témáról (Etunimien herättämät mielikuvat [Keresztnevek keltette asszociációk], 2012). A szerző leginkább arra kíváncsi, vajon az egyes nevekhez kapcsolódó képek mennyire tekinthetők általánosnak, illetve honnan erednek. A kérdőívére válaszolók a vizsgált neveket a következőképpen minősíthették: szép, csúnya, zavaró, vidéki(es), városi(as), finn, nemzetközi, időtlen, divatos, régies.

A szerző az Eero Kiviniemi által a jelenségre kialakított fogalmat (sivumielle ’konnotáció’) használja, és a névhez kapcsolódó nyelven kívüli és belüli konnotációkról beszél. Megállapítja, hogy a nyelven kívüli hatások igen jelentősek a nevekhez kapcsolódó konnotációk kialakításakor, s ezek nagyban befolyásolják a névválasztást, tesznek egy-egy nevet divatossá, mint például a dolgozat születésének évében az Onni-t. A kedveltséget nyelven belüli okok is magyarázhatják, pl. a név hangzása, szerkezete, esetleg a szlengben meglévő jelentése. Ezzel magyarázza az Yrjö név használatának visszaszorulását is. Ennek a keresztnévnek ugyanis a finn szlengben ’hányás’ közszói jelentése alakult ki, sőt igeként yrjötä alakban (’hányni’) és igenévként is (yrjöttävä ’undorító’) is használatos, s ezek mindegyikéhez negatív konnotáció társul.

A Tamperei Egyetemen készült 2009-ben Heli Roos Pieni ja pippurinen, kierokin ehkä. Etunimistä syntyvät mielikuvat [Kicsi és csipkelődő, alattomos is talán. Keresznevek keltette asszociációk], 2009] című dolgozata. Ez leginkább azoknak lehet segítségére, akik kifejezetten egyes finn keresztnevekhez kapcsolódó asszociációkra, konnotációkra kíváncsiak, hiszen a szerző adatközlőitől a Touko, Daniel, Ilona, Sylvi, Lumi, Ukri, Väinö, Annemari, Susi, Pirkko, Jorma, Nea, Laura, Valtteri, Kaisa-Leena, Ville, Angelica, Maliina és az Antinpoika névhez kapcsolódó véleményüket, benyomásaikat kérdezte. (A címben szereplő véleményt egyébként egy adatközlő az Ella névről mondta.)

„A név elmond mindent” – ez a sokatmondó címe Jaana Inkeri Heinonen dolgozatának („Nimi kertoo kaiken”. Keskisuomalaisten henkilönnimiin liittyvät stereotypiat [Közép-Finnországi személynevekhez kapcsolódó sztereotípiák], Joensuu, 2008), melyben a szerző elsősorban azt vizsgálja, miből táplálkoznak a kereszt- és családnevek együtteséhez kapcsolódó sztereotípiák, és mennyire tarthatók egyénieknek vagy inkább általánosíthatók-e. Kérdőívében rákérdezett az 50 vizsgált névhez (pl. Aino Haapasaari, Ville-Veikko Mäkilä, Iida Karhu, Emma Korhonen, Ritva Orava, Joona Koivisto) a válaszolók tudatában kapcsolható életkorra, lakóhelyre és iskolázottságra, és megállapította, hogy a nevek egy részéhez erőteljes sztereotípiák kötődnek, melyek az előbb felsoroltakon kívül a névviselő életmódjára, családi hátterére, mentális képességeire vonatkoznak.

A Koppava kreivi ja vanha ukonrähjäke. Sukunimien herättämät mielikuvat (A gőgös gróf és a rozoga vénember. Családnevek keltette asszociációk, 2013) című dolgozat azért is érdemel figyelmet, mert az utóbbi években Magyarországon is fókuszba került a családnevek vélt vagy valós jelentése, illetve a hozzájuk kapcsolódó konnotáció kutatása (pl. Farkas Tamás: A családnevek konnotációjáról. Névtani Értesítő 26 [2004]: 49–57). Ehhez az irányhoz kapcsolódik Essi Järvinen is, mikor a családnevek keltette benyomásokat, képeket és azok névváltoztatásokra tett hatását vizsgálja.

A konnotációkat az adatközlők családnévről alkotott véleménye alapján elemzi. Vizsgálja az életkor hatását is a családnevek megítélésére: igyekszik feltérképezni, hogy a különböző korú véleményezők (diákok és nyugdíjasok) milyen hasonlóságokat és különbségeket említenek ugyanazokkal a nevekkel kapcsolatban. 108 adatközlő véleményét kérte 28 családnévről. Rákérdezett a legkedvesebb, illetve legkevésbé szimpatikus családnévre, valamint arra is, megváltoztatná-e az adatközlő a saját családnevét, és ha igen, mire. Fiatalabb válaszolói a legkedveltebbnek az Elo, az Aaltonen és a Hiidenheimo, legkevésbé kedvesnek a Nännimäinen, Suoyrjö és a Jortikka neveket tartották. A családnévről kialakított konnotációk jelentős része szubjektív, de bizonyos részük jól körülírható, több adatközlőnél is megjelenik. Megfigyelése szerint a negatív konnotáció egyértelműen és nagymértékben hozzájárul a családnév megváltoztatásához.

Maria Sarhemaa a Jyväskyläi Egyetem nyelvi tanszékén készült szakdolgozatában (Etunimien appellatiivistuminen suomalaisissa ja unkarilaisissa slangiyhdyssanoissa [Keresztnevek köznevesülése finn és magyar összetett szlengszavakban], 2012) csaknem 250, kifejezetten a szlengből származó finn és magyar összetett szóban vizsgálja a keresztnevek köznevesülését. Vizsgálatait olyan közszavakon végzi, melyeknek elő- vagy utótagja köznevesült keresztnév.

Jelentéstani szempontból azt vizsgálja, mi motiválja a nyelvhasználót a köznevesült alak összetételben való használatára, másrészt dolgozatának az is célja volt, hogy meghatározza, milyen jelentéseket kap a keresztnév a szlengszó részeként, illetve milyen jelentéstípusokba sorolhatók a vizsgálatba vont szlengszavak. A két nyelvből vett példák egy része tökéletesen összevethető jelentéstanilag, pl. isoiita (< iso ’nagy’, Iita ’női keresztnév’), lólujza ’magas, nagy termetű nő’.

A vizsgálatok bebizonyították, hogy ha ugyanaz a keresztév a szó előtagja, akkor szemantikailag is összetartozóak, pl. marttaikäinen (< Martta ’női keresztnév’, ikäinen ’korú’ = ’középkorú, szó szerint Márta-korú’), marttakengät (< kengät ’cipő’; azaz ’főleg idősebb nők által viselt vastag, erős cipő’); ha viszont az utótag a köznevesült alak, akkor általában nincs kapcsolat az alakok között. A finn adatokban leggyakrabban előforduló férfi keresztnevek: Jussi, Kalle, Matti, Mikko és Ville, pl. turvejussi ’falusi’ (< turve ’(réti) föld’), ovimikko ’portás’ (< ovi ’ajtó’).

További megfigyelése, hogy mindkét nyelvben befolyásolja a szó szerkezetét az, hogy milyen név közszói származéka szerepel benne utóagként, ugyanis gyakoriak azok az összetételek, melyek elő- és utótagja alliterál, pl. maamatti ’vidéki, falusi’ (< maa ’föld, vidék’, Matti ’férfi keresztnév’), kylmäkalle ’emberi test’ (< kylmä ’hideg’, Kalle ’férfi keresztnév’), mázsamanci ’kövér nő’, kottakata ’énektanárnő’.

Végül egy formai újszerűsége miatt is figyelemre méltó doktori disszertációt mutatok be (Kulkine.net – Tutkimus epävirallisista kulkineennimistä [Tanulmány a nemhivatalos járműnevekről. www.kulkine.net]). A szerző különleges névtípust (a járművek nem hivatalos neveit) és különleges formát is választott 2013 augusztusában megvédett doktori dolgozatához, mert bár a Jyväskyläi Egyetemen elméletileg 1990 óta van rá lehetőség, ez volt az első kizárólag interneten, digitális formában publikált bölcsész disszertáció.

Dolgozatában Janne Seppälä körülbelül 4000 nem hivatalos járműnevet vizsgál, melyeket netről, újságokból és kérdőívek segítségével gyűjtött össze (adatbázisa elérhető a dolgozat honlapjáról). Ebben a gyűjteményben személyautók gyakori és szórványosan előforduló, egy-egy ember által használt becenevei is szerepelnek. A szerző célja, hogy több nézőpontból is bemutassa a nem hivatalos járműnevek alakulásmódját, jelentéstípusait és használatát.

A funkcionális-szemantikai vizsgálatok a nevek szerkezetén és alakulásmódján kívül felfedik azt is, milyen motivációi vannak a névadásnak, és általában milyen típusú járműveknek alakul ki nem hivatalos neve. Vizsgálatai szerint a járművek hivatalos nevéből kialakult változatok körülbelül fele pozitív töltésű becenév vagy negatív töltésű gúnynév. A semleges nevek általában az autómárka nevéből jönnek létre (Volkkari, Mersu, Mitsu, Alfa). Ilyen esetekben szerkezeti szempontból a –kka, -u vagy az -ari végződés a tipikus. A szerző szerint elképzelhető, hogy ezek a női nevek (Aija, Eija, Saija, Seija) hatását is mutatják.

A nevek körülbelül felének van valamilyen mellékjelentése, ezek általában nem semlegesek. A szerző gyűjtésében szerepel pl. Mazda jelentésben a Maksalaatikko ’rakott máj’, IH típusú traktor neveként az Ikuinen Harmi ’Örökös Bosszúság’, a Toyota Carinából pedig Kaarina vagy Korina lesz. Sok esetben egyszerűen lefordítják a tulajdonosok az autó nevét, így lesz a Cherry beceneve Kirsikka ’Cseresznye’, a Thunderbird-ből pedig Ukkoslintu ’Villámmadár’.

A szerző azt is vizsgálja, milyen tulajdonság alapján adnak a tulajdonosok nevet a járműveknek. A legfontosabb a kinézet (Kupla ’buborék’ [Volkswagen Type 1, Beetle], Kotikärry ’talicska’ [Mercedes Benz]), a szín (Sinisorsa ’(kék) vadkacsa’), ritkábban más külső tulajdonság is (Johtotähti ’jeladó’ [Mercedes Benz], Pahviauto ’kartonautó’ [Trabant, vö. m. papírjaguár, papírferrári], Torahammas ’agyar’ [Volvo S40]. Fontos elnevezési szempont a használhatóság (Maantientukko ’országúti szalmacsutak’ [Fiat 600], Kivireki ’kőszánkó’ [Volvo 144], Huurrepurkki ’fagyott korsó’ [Nissan Micra], vagy a valódi vagy kitalált használó (Elviscädi). A jármű eredete, múltja is fontos elnevezési szempont: Tshernobiili [Lada], Hitlerin kosto ’Hitler bosszúja’ [Volkswagen Type 1, Beetle], Der Panzerwagen ’páncélautó’ [Mercedes-Benz W140].

Figyelmet érdemel, hogy a szerző az adatai között kétféle alapkeresési és ötféle szempontú részletes keresési lehetőséget nyújt az adatbázisában. A 4000 adat közül kereshetünk az elnevezett jármű típusa, eredeti neve, névadási motivációja, a többletjelentés típusa és a másodlagos név alapján is.

Takács Judit (Debrecen)