Csúcs Sándor: A 26. Finnugor Szeminárium
A 26. Finnugor Szeminárium
A hazai finnugristák immár hagyományossá vált januári találkozóját első ízben 1989-ban rendeztük meg az MTA Nyelvtudományi Intézetében, akkor még a Budai Várban, a Szentháromság utcában e sorok írójának kezdeményezésére. Azóta az Intézet kétszer is költözött, és jelenleg a Benczúr utcában működik. Úgy hírlik azonban, hogy egyszer majd innen is költöznie kell. Minden esetre 1989 és 2006 után az Intézet Finnugor Osztálya harmadszor vállalta a Finnugor Szeminárium megszervezését. Az eseményre január 3-án és 4-én került sor. Az időpontot egyesek kissé korainak találták, de ez a résztvevők létszámát jelentősebb mértékben nem befolyásolta, a péntek délutáni ülésen kb. hatvanan voltunk jelen. Ez megfelel a korábbi évekbeli létszámnak.
Péntek délután a szervezők nevében Oszkó Beatrix üdvözölte a megjelenteket, majd megkezdődött a tulajdonképpeni program az ún. „finn OTKÁ-k” bemutatkozásával.
Talán nem minden olvasónk tudja, hogy 2012-ben az OTKA (= Országos Tudományos Kutatási Alap) és a Finn Akadémia[1] közös pályázatot írt ki, magyar – finn közös kutatások támogatására. A pályázaton három projektum nyert, és ezek mutatkoztak be a Szeminárium első blokkjában.
Először Csepregi Márta[2] az ELTE Finnugor Tanszékének vezetője számolt be „A többnyelvűség megnyilvánulásai finnugor nyelvű közösségekben” c. a Helsinki Egyetemmel közös projektumukról. A kutatás résztvevői magyar részről Csepregi Márta, Pomozi Péter, Salánki Zsuzsa, Németh Szilvia és Horváth Laura (mindnyájan az ELTE Finnugor Tanszékének dolgozói), finn részről Riho Grünthal professzor, Kovács Magdolna magyar vendégtanár és három fiatal kutató. A kutatásba bevont nyelvek: a karjalai és a vepsze (finn kutatók), a mari és az udmurt (Pomozi Péter és Salánki Zsuzsa), a finn-magyar és az észt-finn kétnyelvűség (Kovács Magdolna). A tanulmányozott nyelvek kiválasztása a kutatói kompetencia alapján történt, de arra is törekedtek, hogy a kutatásban egymástól eltérő nyelvi helyzetek is képviselve legyenek. A kutatás 2013. szeptember 1. és 2017. augusztus 31. között folyik. A résztvevők azt tervezik, hogy a 2015-ös oului Nemzetközi Finnugor Kongresszuson saját szimpóziumot szerveznek a kutatás bemutatására, a kutatás eredményeit pedig majd egy tanulmánykötetben fogják prezentálni. Az eredményes kutatáshoz terepmunkára, illetve anyanyelvi kutatók bevonására is szükség lesz. Az OTKA 40 millió forinttal járul hozzá kutatáshoz, a Finn Akadémia ennek ötszörösét bocsátja a projektum finn résztvevőinek rendelkezésére. Nagy érdeklődéssel várjuk a kutatás eredményeit és azokról majd beszámolunk, ha megérjük.
Ezután Fenyvesi Anna a Szegedi Egyetem oktatója kapott szó. Ő – kérésünkre – írásban elküldte a projektumukról szóló beszámolót, ami mostani számunkban olvasható.
A harmadik magyar – finn projektumnak Magyarországon az MTA Nyelvtudományi Intézete a gazdája. Váradi Tamás vezetésével itt folynak a „Finnugor nyelvű közösségek nyelvtechnológiai támogatása online-tartalmak létrehozásában” c. proj[3]ektum munkálatai. Ezt a projektumot Oszkó Beatrix és Benyeda Ivett ismertette. Ők a projektum alapgondolatát azzal a Kornai Andrástól vett idézettel igazolták, hogy „ami nincs a neten, az nem létezik.” Nem tartozik szorosan beszámolóm tárgyához, de mégis el kell mondanom (talán visszaélve ezzel szerkesztői státuszommal), hogy az idézett kijelentéssel semmiképpen nem tudok egyetérteni. Nem vitatom az internet fontosságát, de az azon való megjelenés aligha lehet a létezés kritériuma. Visszatérve a projektumra, a beszámolóból az derült ki – ha jól értettem -, hogy a kutatók a Wikipédia néhány finnugor nyelven (udmurt, komi, komi-permják, hegyi és mezei mai, északi-lapp) olvasható ugyanarról a témáról szóló szócikkeit kapcsolják össze és ennek alapján szótárakat és annotált szövegeket hoznak létre. A finn partner ebben az esetben is a Helsinki Egyetem.
Mivel a kutatás mindhárom projektum esetében éppen csak elkezdődött, nem lenne etikus bármiféle értékelés. Várjuk meg az eredményeket! Azt azért abszolút szubjektív véleményként hadd mondjam el, hogy számomra a Csepregi Márta által ismertetett projektum tűnik a legtöbbet ígérőnek.
Ezt követően két oroszországi kolléga előadását hallgathattuk meg. Oksana Dobzhanskaya (a magyar helyesírás szabályai szerint Dobzsanszkaja) arról számolt be, hogy a nyugat-szibériai Dugyinkában a norilszki Nikkel Vállalat anyagi támogatásával és a városi Népművelődési Központ szervezésében a nganaszán[4] népzene feltámasztására tesznek kísérletet. Ennek keretében nganaszán népzenei együtteseket szerveznek azon a két településen (Uszty-Avam és Volocsanka), ahol még élnek naganaszánok, kiképzik az együttesek vezetőit, hangszereket készítenek és a naganaszán népzenét tartalmazó könyvet jelentetnek meg ebben az évben.
Ezt követően Aleksey Soin (= Alekszej Szojn) mutatta be fotóit egy 2013-ban rendezett nyenyec (= jurák-szamojéd) népünnepélyről, „A rénszarvastartók napjáról”. Az ünnepségen felléptek népi együttesek, volt nyenyec stílusú birkózás, kirakodó vásár és a rénszarvas-szánok versenyét is megrendezték.
A péntek délutáni programot a Gombászók című észt játékfilm zárta. Ennek a fekete komédiának ugyan semmi köze a finnugrisztikához, de szórakoztató volt, és láthattuk, hogy Észtországban a politikusok ugyanolyan tisztességtelenek és korruptak, mint nálunk. A közös vacsora szokás szerint jó hangulatú volt, bár a koszt hideg volt és drága.
A szombat reggel Szeverényi Sándor A nemzeti oktató ponyva nyomában c. érdekes és tanulságos előadásával kezdődött. Az előadó a magyarság és a magyar nyelv eredetével kapcsolatos (ál)történelmi szépirodalmat tekintette át. Ezeknek a könyveknek a szerzői regényes formában terjesztik az őstörténeti téveszméket. Bizonyára van elég olvasójuk, hiszen ellenkező esetben aligha tudnának ilyen könyveket megjelentetni.
Számomra a program legérdekesebb része volt az ezt követő „Udmurt kerekasztal”. Ennek moderátora Kozmács István volt, aki annak idején az első magyar lektor volt Izsevszkben, Udmurtia fővárosában. A résztvevők: Asztalos Erika a jelenlegi izsevszki magyar lektor, Georgieva Kati a Szegedi Egyetem doktorandusza, aki az udmurt igeneves szerkezetekkel foglalkozik, Mácsai Boglárka néprajzos doktorandusz Pécsről, aki a Baskíriában élő udmurtok néprajzával foglalkozik, az udmurt anyanyelvű Rodionova Aljona, aki jelenleg Moszkvában dolgozik és Tánczos Orsolya, aki az udmurt műveltető igékről írja doktori értekezését. A beszélgetés alapvető témája – érthető módon – az udmurt nyelv jelenlegi helyzete és jövője volt. Nem áll módomban, hogy részletesen leírjam, ki mit mondott erről a témáról. Inkább néhány általános jellegű megjegyzést tennék. Nagyon örvendetesnek tartom, hogy ilyen sok fiatal, jól képzett és tehetséges kolléga foglalkozik az udmurt nyelvvel. Nagyon rokonszenves volt számomra, hogy – mint az a hozzászólásokból kiderült – mindnyájan maximális jóindulattal beszéltek az udmurtokról és az udmurt nyelvről. Még jobban örültem annak, hogy a hozzászólók szerint, mintha az udmurt fiatalság egy része (jelenleg talán még ez a kisebbség) más, pozitívabb módon viszonyulna anyanyelvéhez, mint korábban. Ennek számos apróbb-nagyobb jele van, különösen az interneten. Sokszor leírtam már, itt a Finnugor Világban is, hogy az anyanyelv megmaradása annak presztízsétől függ. Ha a fiatalok fontosnak tartják, hogy udmurtul levelezzenek egymással az interneten, ha udmurt nyelvű blogokat hoznak létre és újabb és újabb cikkeket írnak az udmurt nyelvű Wikipédiába, akkor van remény arra, hogy az udmurt nyelv (és persze a többi finnugor nyelv is) fennmarad. Az udmurt kerekasztalnak egyértelműen pozitív végkicsengése volt, és ez mind a kiváló moderátor, mind a lelkes és hozzáértő résztvevők érdeme. Köszönjük!
A szeminárium befejezéseként a kialakult gyakorlatnak megfelelően a következő házigazda, esetünkben Csepregi Márta meghívta a résztvevőket a 2015-ös Finnugor Szemináriumra az ELTE Finnugor Tanszékére.
Hivatkozások
[1] A Finn Akadémia (Suomen Akatemia) elnevezése ellenére nem a Magyar Tudományos Akadémia, hanem a magyar OTKA finn megfelelője.
[2] Éppen lapzárta előtt értesültünk róla, hogy Csepregi Márta magas állami kitüntetésben részesült március 15-e alkalmából. Szívből gratulálunk neki, annál is inkább, mert Márta évtizedekig a Reguly Társaság alelnöke volt.
[3] Dugyinka a Tajmiri Dolgán-Nyenyec Autonóm Körzet fővárosa.
Csúcs Sándor
[4] Régebbi nevén tavgi-szamojéd. A kihalás szélén álló szamojéd nép a Tajmir félszigeten.