Molnár Zsuzsanna: Az első magyar sznobszótár. Cserhalápy Halápy Gábor: Az első magyar sznobszótár, nélkülözhetetlen segédkönyv mindazok számára, akik magyar szavaink helyett beszédjükben, írásukban idegen szókat kívánnak használni
Az első magyar sznobszótár
Cserhalápy Halápy Gábor: Az első magyar sznobszótár, nélkülözhetetlen segédkönyv mindazok számára, akik magyar szavaink helyett beszédjükben, írásukban idegen szókat kívánnak használni. Tinta Kiadó. Budapest 2012. 228 lap.
Egy magyar sznobszótár megalkotása érdekes gondolat volt. Útmutatásnak tökéletesen megfelel, mind a relatív, mind a pozitív sznobok számára. Ajánlott annak, aki beszédével ki szeretne tűnni a tömegből a nem mindennapi szavakat használva, olvasott ember benyomását keltve. Emellett azoknak is remek böngésznivaló, akik csupán érdeklődésből, kíváncsiságból veszik kezükbe és lapozgatják át a szótárt.
„A sznobokat éppúgy tanulmányozni kell, mint a természettudomány egyéb tárgyait és ők is az egyetemes Szép egy részét alkotják.” Írta egykor William Makepeace Thackeray A sznobok könyve (Book of Snobs) című művében. Bár a szótár − műfajából kiindulva a sznobságra nem az emberek viselkedéseként élezi ki figyelmét − mindenképpen egy egyetemességhez hozzátartozó jelenséggel foglalkozik. Ahogy a szerkesztő a bevezetésben (Invokáció) kifejti, sznob kifejezésünknek a nemességgel nem rendelkezők (sine nobilitate) képezik az alapját. A nem nemesek, de magukat annak kiadók, az általuk hordozott életstílus mellett beszédükben is ennek a látszatnak szerettek volna megfelelni. Ennek egyik módja pedig nem más, mint az idegen, nem közérthető kifejezések használata (lehetőség szerint minél több).
Először vegyük szemügyre a bevezetést, mivel meglehetősen sok információt tartalmaz a szótár használatától egészen a céljáig. Itt néhány gondolat erejéig kitérnék arra, mivel nem értek egyet. A szerkesztő felveti, hogy a kommunikációban, így egymás megértésében is gond van manapság. Nem értek egyet azzal a kijelentéssel, mi szerint a jobb megértéshez és a karrierhez kizárólag az általa „újmagyar”-nak nevezett, sznob kifejezések sokaságát tartalmazó nyelven keresztül vezetne az út. A kommunikáció hordozta nehézségek épp abban nyilvánulnak meg, hogy nem értjük meg a másikat. Ennek megoldása pedig nem a magyar szavakat idegen kifejezésekkel való helyettesítése.
A továbbiakban a kommunikáció pontosságának igényét kérdőjelezi meg a szerkesztő. Mi más lenne a mindennapi kommunikáció célja, ha nem a kölcsönös megértés? Miért lenne jobb, ha félreérthetők lennénk, és miért célravezető, hogy ha az általunk tett kijelentések alapján nem vagyunk felelősségre vonhatók, mivel nem értett minket senki? Az ilyen kijelentés, illetve feltevés sokak számára inkább sértő lehetne, és egyértelműen nem az idegen szavak használatára való buzdítás.
Egy rövid, sznob szavakból álló szöveg bemutatása után a szerkesztő ezeknek a kifejezéseknek az élet hat területén való felosztását, a sikeres alkalmazást mutatja be. Ez a hat a hétköznapok, média, tömegkommunikáció, informatika, divat, tudomány nyelvének területe.
Kivetnivalóm ezzel kapcsolatban az, hogy a hétköznapi nyelvhasználatban talán nem koronázná nagy siker a sznob szavak túl gyakori használatát, továbbá a média és a tömegkommunikáció csoportját egy azon területhez tartozónak gondolom. Véleményem szerint a tudomány és az informatika az a két terület, ahol ténylegesen sikerrel és hatékonyan használhatók a szótár szavai (persze ebben az esetben is mértékkel).
Továbbá igen szemet szúró kijelentés volt számomra, hogy mivel a magyar szókincs gazdagsága akadályként gördülhet a megértés útjába, ezért ezzel a szótárral a meglévő szavak száma leredukálható. Példát hoz erre, miszerint kilencven szó mindössze héttel kifejezhető. Ebben az esetben a magyar szavak számának csökkentése (illetve a szótár eme célja) előtt tanácstalanul állok. Nem attól különleges, szép és egyedi-e nyelvünk, hogy egyetlen mozdulatra vagy színre több, csupán árnyalatnyi különbségeket tartalmazó szavunk van?
Ezt követi maga a szótár 220 oldalon betűrendben, a hétköznapokban leggyakrabban használt szavakat sorba véve, mindegyik mellett egy vagy több példát hozva az idegen nyelvi megfelelőre. Ezek között a szavak között azonban nagy számban előfordulnak olyanok, amelyek nem alkotják a mindennapi kommunikáció szókincsét. Gondolok ez alatt a görgőjárat, gyűszűvirág, hőbontás, izomtorna, tűzöv stb. kifejezésekre.
„Vannak relatív és pozitív sznobok. Pozitívon azokat az embereket értem, akik sznobok mindenütt, minden társaságban, reggeltől estig, ifjúságuktól a sírig, akiket a természet fertőzött meg a sznobsággal; a másik fajta pedig az, amely csak bizonyos körülmények, és az élet bizonyos fordulatai közt mutatkozik sznobnak.”
Az első magyar sznobszótár, nélkülözhetetlen segédkönyv mindazok számára, akik magyar szavaink helyett beszédjükben, írásukban idegen szókat kívánnak használni. Szerkesztette: Cserháthalápy Halápy Gábor. Tinta Könyvkiadó. Budapest 2012.
Molnár Zsuzsanna