Komik

Észak életművészei

A Kelet-Európai síkság északi sarkában, 415 900 négyzetkilométernyi (Magyarországnál több mint négyszer nagyobb!) területet foglal el a Komi Köztársaság. Lakóinak száma 1,3 millió, ennek körülbelül az egynegyede komi. A fenyőerdőkkel és mocsarakkal borított végeláthatatlan táj ritkán lakott, a lakosság zöme a déli területeken él. Északon csak a prémvadászok és a réntartók járnak, no meg a száműzöttek és a politikai foglyok. A magyar olvasó előtt is ismert Uhta és Vorkuta neve, mindkét város része volt a sztálini időkben kiépített kényszermunkatáborok hálózatának, a hírhedt Gulagnak, ahol számos magyar fogoly is sínylődött.

A permi őshaza, ahol a komik és az udmurtok elődei a 8. századig együtt éltek, a mai Udmurtia területén, a Káma és a Vjatka vidékén volt. Déli szomszédaik volgai bolgárok voltak, a kapcsolatról jövevényszavak is tanúskodnak, kisebb számban a komi, többségében az udmurt nyelvben. Nyelvészeti és régészeti adatok bizonyítják, hogy volt kapcsolatuk az előmagyarokkal is. Közös permi-magyar szavak a küszöb, a kenyér és az ezüst. A főnévi igenév végződése a permi nyelvekben is –ni. A magyar menni komiul munni, udmurtul minini. A 3–9. században virágzott a „permi állatstílus”-nak nevezett ötvösművészet. A rézből és bronzból készült medve-, szarvas- és madárábrázolások totemisztikus eredetűek, később a díszítő művészet részeivé váltak. A komik északnyugaton balti-finnekkel, vepszékkel és karjalaiakkal érintkeztek, a komi mondákban ezek a népek mint csúdok szerepelnek. Északi csoportjaik eltanulták a nyenyecektől a réntartás mesterségét, s az Urál hegységen átkelve az obi-ugorokkal is kapcsolatba kerültek. Szibéria meghódítása után ők bonyolították a kereskedelmet a szamojédok, az obi-ugorok és a déli központok között. Ezért az orosz lakosság „észak zsidai”-nak nevezte őket. Orosz befolyással a 14. századtól kell körükben számolnunk. A keleti finnugorok közül ők integrálódtak legsikeresebben a orosz kultúrába úgy, hogy közben megőrizték hagyományaikat, nyelvüket, identitásukat. Ebben része volt korai írásbeliségüknek is, amelyről alább szólunk.

 

Zürjének és permjákok

A komi nép földrajzi, nyelvi, kulturális és embertani szempontból két nagy csoportra oszlik. A zürjéneknek is nevezett komik Északkelet-Európában, elsősorban a Komi Köztársaság területén (székhelye Sziktivkar), a Vicsegda, a Mezeny, a Pecsora és mellékfolyói partján élnek, de egyes csoportjaik Nyugat-Szibériába és a Kola félszigetre is elkerültek. Lélekszámuk 2010-ben 234 000 volt. Tőlük délkeletre, az Ural hegység lábainál, a Káma felső folyásának kanyarulatánál élnek a permjákok, lélekszámuk 94 000. A legutóbbi időkig a permjákoknak saját autonóm körzetük volt, Kudimkar székhellyel. Ez volt az egyetlen olyan közigazgatási terület Oroszországban, ahol a finnugorok a többséget alkották, a maguk 60 %-os jelenlétével. 2005 elején azonban az új központosító orosz politika jegyében megszüntették a Komi-Permják Autonóm Körzetet, beolvasztották a Permi Területbe. A zürjének és a permjákok kapcsolattartását egyébként igen megnehezítette, hogy a két terület között nincs közúti vagy vasútforgalom, Sziktivkarból Kudimkarba csak nagy kerülővel lehet eljutni. A rossz közlekedési viszonyokból is adódó elzártság a két nyelv eltérő fejlődését is eredményezte. Bár a komi-zürjén és a komi-permják közti nyelvi különbségek inkább csak nyelvjárásiaknak tekinthetők, az 1930-as években mindkettő számára külön irodalmi nyelvet alakítottak ki. A permjákokhoz ezután nem jutottak el a komi nyelvújítási törekvések eredményei, nyelvük nagymértékben eloroszosodott, szinte csak a ragok maradtak meg kominak.

Az elzártságnak is köszönhetően a permják folklórnak több archaikus vonása van, mint a zürjénnek. A permják fafaragók is messze földön híresek voltak. A 4000 fős jazvai komiság a permjákok külön csoportját alkotja. Ők az Uralban, a Jazva folyó mentén élnek. 2004-ben, Tallinnban, a finnugor népek IV. világkongresszusán a jazvai komik kinyilvánították, hogy külön népként akarnak megjelenni a kongresszusi küldöttek között. Az „oszd meg és uralkodj” elve máig jól működik.

A komi-zürjének embertanilag a fehér-tengeri balti fajhoz tartoznak, mely részben a volgai finnugorokra és a balti finnekre is jellemző. A permjákok körében előfordul az obi-ugoroknál is ismert, mongolid hatást mutató típus.

 

Írástudó nép

A finnugor nyelvcsaládban a magyar után komi írásbeliség büszkélkedhet a legrégebbi nyelvemlékekkel.  A zürjének apostola, Permi Szent István (polgári nevén Sztyepan Hrap) az anyanyelvű vallásgyakorlás jelentőségét megértve liturgikus szövegeket és szentírási részleteket fordított ópermi nyelvre (ez a zürjén elődje), s 1372-ben ehhez külön ábécét is szerkesztett cirill és görög betűkből, melyet első két betűjének alapján abur írás néven ismerünk. Tehát a komi írásnak több mint 600 éves története van.

Permi Szent István a komi nyelvet tette meg az istentisztelet, az oktatás és az igazgatás nyelvévé. A komi nyelv ebben az időben gyakorlatilag államnyelvvé vált. A 15. században a komi írás átterjedt a komi-permják területekre is. Szent István halála után (1396) a komi nyelvű istentisztelet fokozatosan eltűnt a templomokból, néhány kolostorban azonban fennmaradt a komi nyelvhasználat. A Szent István korabeli szövegek többsége nem maradt fenn, csak egyes szavak és mondatok az ikonokon, összesen körülbelül 200 szó, valamint egy 600 szóból álló ima. Az ópermi irodalmi nyelv a 17. századra feledésbe merült, majd a 18. században a kezdetektől teljesen függetlenül indult újra fejlődésnek. Az első, nyomtatásban megjelent komi nyelvű könyv Máté evangéliuma 1823-ból. A komi írásbeliség megteremtésében jelentős szerepe volt a komik nemzeti költőjének, Ivan Kuratovnak (1839–1875), aki versíráson kívül népköltészetet, népszokásokat gyűjtött, fordított, nyelvtant írt, és tanított is. Egy 1900-as statisztikában felmérték az oroszországi nemzetiségek írni-olvasni tudását. Eszerint a komik a harmadik helyen voltak a németek és a zsidók mögött.

Két komi tudós tett szert nemzetközi hírnévre: Kallisztrat Zsakov (1866–1926) pszichológus, filozófus, író, polihisztor, több oroszországi egyetem professzora, aki a Kalevala mintájára hétezer soros elbeszélő költeményt írt a komik történelméről Bjarmia címmel. A másik Pityirim Szorokin (1889–1968) folklorista, filozófus, vezető nemzetiségi értelmiségi volt. 1922-ben emigrációba kényszerült, s az Egyesült Államokban lett híres szociológus, egyetemi tanár.

A forradalom után aktívan kezdték fejleszteni a komi nyelvű iskolát, könyveket adtak ki, fejlődött az irodalmi nyelv, minden szinten támogatták a komi autonómiát. Az 1924/25-ös tanévben 230 iskolából 217-ben komiul tanították a gyermekeket. 1930–36 között latin betűvel írtak. A tankönyvek komi nyelvűek voltak, minden hivatalos iratot lefordítottak komira is. Az 1930-as évek végén megkezdődött az oroszosítás. Az egész komi értelmiséget elpusztították, vagy legalábbis elbocsátották a kulturális élet területéről. 1958-ban már csak az iskolák felében tanítottak komi nyelven, az 1960-as években a helyzet tovább romlott.

A nyolcvanas évek végén felerősödtek a nemzeti mozgalmak. 1991-ben rendezték meg a komi nép első kongresszusát, és megalapították a komi nép újjászületési bizottságát. 1992-ben elfogadták az államnyelvekről szóló törvényt. Az alkotmány a hivatalos nyelvek között első helyen nevezi meg a komit, s csak utána az oroszt. 1994-ben határozatot fogadtak el a nyelvtörvény végrehajtási programjának finanszírozásáról. Az előirányzott pénzösszegnek azonban csak a töredékét használták fel. Bár a keleti finnugorok közül a komik rendelkeznek a legjobb nyelvtörvénnyel, a megvalósítás akadozik. Még a komi nemzetiségű hivatalnokok sem használják szívesen a komi nyelvet. Az iskolákban az oktatás nyelve mindenütt az orosz, a komit csak tantárgyként tanulják.

A Komi Köztársaság  igen gazdag fában, szénben, kőolajban, gázban, bauxitban, vas- titán- és mangánércben, gyémántban, színesfémekben, sóban, egyéb ásványi kincsekben és építőanyagokban. A jövő megmutatja, részesülnek-e a komik is ebből a gazdagságból.

 

Népdal

Menyasszonysirató

Fényes napom fényessége, virágzó virágom,

Szent-Iván napon nyílt boglárkavirágom,

áldozócsütörtöki csorbókavirágom,

Szent Prokopij napján nyílt vadrózsavirágom,

Illés napján kifeslett fürtös fűvirágom,

fényes napom fényessége, virágzó virágom,

elhervadtál, lehorgadtál, földig elszáradtál,

Szentháromság napján nyílt nyírfaág virágom,

fényes napom fényessége, virágzó virágom,

ittmaradtam, elhervadtam, sárga őszi fűszál.

Megváltó Szent Szűzanya, mennyből ki megáldottál,

ezen a mai szent napon áldj meg engem ismétlen!

Égből áldj meg annyiszor, ahány csillag az égen,

vízből áldj meg annyiszor, ahány hal van a vízben,

földről áldj meg annyiszor, ahány fűszál a mezőben.

Áldd meg szüleim házában kimenő ajtómat,

áldd meg uram házában bemenő ajtómat!

Áldj meg engem, szegénykét, áldásodat add rám!

            (Rab Zsuzsa fordítása)

 

Vers

Ivan Kuratov: A komi nyelv

A komi nyelv most még

Nem mond ki nagy titkot,

De az is biztos, hogy

Nem pelyva, amit mond.

Drága e nyelv nékem:

Lágyan cseng és tisztán –

Ha hallja, örömmel

Néz az Isten is rám.

E nyelven értünk szót

Józan testvérekkel.

Édesapánk, anyánk

Ezen áld meg egyszer.

Bölcsőmben hallottam

Ezt legelőször én,

Nem is felejtem el,

csak a sír fenekén.

Szépsége elöntött,

Még kisfiú voltam:

Legelső dalomat

E nyelven daloltam.

Valaki e nyelven

Nálam szebben szól majd,

És százhúszezer fül

Hall szívvidító dalt!

            (Képes Géza fordítása)

Vissza

Kezdőlap

Reply