Észtországról – röviden

Területe: 45 227 km² (55%-át erdők borítják, kb. 20%-át pedig mocsarak és lápok).

Határai teljes hosszúsága: 1 450,2 km, ebből 768,6 km tengeri, 681,6 km szárazföldi határ. Európa északkeleti részén fekszik a Finn-öböl déli partján. Északon és nyugaton a Balti-tenger, keleten Oroszország, délen Lettország határolja.

Éghajlata átmenet a kontinentális és az óceáni között (nedves-kontinentális). Évi középhőmérséklete 4,7°C, mely a Golf-áramlatnak köszönhetően magasabb, mint a tőle keletebbre fekvő vidékeken. Átlagos nappali hőmérséklet télen -2,0°C, nyáron +19.4°C. Az éves csapadék mennyisége 550–650 mm.

Észtország geológiailag a Balti-őspajzsnak nevezett felszíni alakulat táblás üledékkel fedett peremén helyezkedik el. A mélyen lévő gránit fölött a felszínen mészkőpala található (északkeleten olajpala is). Az ország területét az utolsó jégkorszak idején többször is borította vastag jégtakaró, mely a föld felszínét lecsiszolva hullámos moréna-vidéket hagyott maga után. A jégkorszak vége óta a szárazföld folyamatosan emelkedik.

Szigeteinek száma: 1 521. A legnagyobb szigetek: Saaremaa (2673 km²), Hiiumaa (1023 km²), Muhu és Vormsi. A tavak száma kb. 1150, a legnagyobb a Pejpusz-tó (Peipsi- vagy Csúd-tó) (3555 km²) és a Võrtsjärv (280 km²). Legmagasabb pontja: Suur Munamägi (Nagy Tojás-hegy), 318 m.

Népesség száma: Kb. 1 340 194 (2011. 01. 01.); népsűrűség: 31 fő / km².

A városi népesség aránya (2010): 69%, a vidéki népesség aránya: 31%.

A nemzetiségek aránya 2010-ben: észtek (68,8%), oroszok (25,5%), ukránok (2,1%), fehéroroszok (1,2%) és finnek (0,8%) stb.

Észtország fővárosa Tallinn (416 144)

Legnagyobb városok (2011-ben): Tartu (103 740), Narva (65 536), Kohtla-Järve (44 107), Pärnu (43 966)

Észtország hivatalos nyelve a magyarral és a finnel együtt a finnugor nyelvcsaládba tartozó észt. Az orosz, az angol, a finn és a német széles körben elterjedt és használt nyelv.

Kr. e. 9. évezredtől – a 13. század elejéig – Észtországi őstörténet: az első emberek megtelepedésétől a hódítások lezárultáig.

1208–1227 – Ősi szabadságharc a német lovagok, a dánok, a svédek és az oroszok ellen. Az északi részt Dánia, a délit a lovagrend hódítja meg.

1343–1345 – Az ún. György-nap éjszakai felkelés a dán és német hódítók ellen.

1346 – A dán király eladja Észak-Észtországot a Német Lovagrendnek.

1558–1583 – A livóniai háború Oroszország, Svédország, Dánia és Lengyelország között. Észak-Livónia svéd, Dél-Livónia lengyel kézre kerül.

1600–1629 – Svéd–lengyel háború.

1629–1710 – Svéd korszak Észtországban (Saaremaa szigete 1645-ben kerül vissza a dánoktól). A balti német nemesség megtarthatja rendi autonómiáját.

1700–1721 – A nagy északi háború Svédország és Oroszország között.

1710–1918 – Egész Észtország területe Oroszországhoz tartozik.

1917 – Estland és Észak-Livland egy kormányzósággá (Észtország) egyesül, majd helyi választásokat tartanak. Az év végén a hatalom a bolsevikok kezébe kerül.

1918. II. 24. – Az Észt Köztársaság függetlenségének kikiáltása. Közvetlenül utána német megszállás kezdődik.

1918–1920 – Függetlenségi háború Szovjet-Oroszország és német csapatok ellen.

1918–1940 – A független Észt Köztársaság.

1940–1941 – Az első szovjet megszállás.

1941–1944 – Német megszállás.

1944–1991 – A második szovjet megszállás.

1991 – Az észt Köztársaság függetlenségének helyreállítása

2004 – Az Észt Köztársaság tagja lesz a NATO-nak és az EU-nak

Az Észt Köztársaság parlamentáris demokrácia, az alkotmányt 1992-ben fogadták el.

A köztársasági elnök az államfő, akit a parlament, vagy az Választó (Elektori) Gyűlés választ 5 évre. A jelenlegi köztársasági elnök Toomas Hendrik Ilves, akit másodszor 2011. augusztus 29-én választottak meg.

Törvényhozó testület: a Riigikogu, mely egykamarás parlament 101 képviselővel, 4 évre választva. A legutóbbi országgyűlési választások 2011. március 6-án zajlottak. Ismét Andrus Ansip (Reform Párt) lett a jobbközép kormány miniszterelnöke.

Legfőbb bírói hatalom: Legfelsőbb Bíróság

Közigazgatási felosztás: 15 megye, 33 város és 194 járás.

Választási rendszer: arányos képviselet. A 18. életévüket betöltött észt állampolgárok rendelkeznek általános választójoggal. Helyhatósági választások 4 évente kerülnek sorra. Állampolgárságától függetlenül minden 18. életévét betöltött, Észtországban állandó lakhellyel rendelkező polgár jogosult szavazni a helyhatósági választásokon. A legutóbbi helyhatósági választások 2009. október 18-án voltak.

1992-ben a lakosság 68%-a rendelkezett észt állampolgársággal. 2011-ben a lakosság 84%-a volt észt állampolgár, 9% más állam polgára és 7% volt hontalan.

Észtországban 2011. január 1. óta az euró a hivatalos fizető eszköz. A jövedelemadó 21%, az ÁFA 20%. Korábbi nemzeti valutája (1992-től) az észt korona (1 korona = 100 cent) volt. Az Észt Köztársaság 2010. december 9-én lett az OECD tagja.

Az iskolakötelezettség Észtországban a 7. életévvel kezdődik és az általános képzés befejezéséig tart, ami az 1–9. osztályokat, vagy a betöltött 17. életévet jelenti. Az alapképzést az állami költségvetés és a helyi önkormányzat finanszírozza.

A 16. századi reformáció óta Észtországban az evangélikus vallás játssza a fő szerepet. Egyéb nagyobb aktív felekezetek: konstantinápolyi (görög) ortodox, orosz ortodox, baptista, metodista és római katolikus.

Vissza

Kezdőlap