Sipőcz Katalin: Bakró-Nagy Marianne köszöntése

A SZTE Finnugor Tanszéke 2016. október 26-án köszöntötte Bakró-Nagy Mariannét 70. születésnapján. Az alábbi köszöntő szavak ezen az eseményen hangzottak el.

 

Bakró-Nagy Marianne 1971-ben fejezte be egyetemi tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, magyar–angol szakos középiskolai tanári és finnugor szakos előadói diplomával. Ezt követően az MTA Nyelvtudományi Intézetében kez­dett el dolgozni, ahol volt tudományos munkatárs, tudományos titkár és igazgató­helyettes, majd pedig tudományos tanácsadó és a Finnugor és Nyelvtörténeti Osztály vezetője. Finnugor nyelvészetet oktatott a Pécsi Tudományegyetemen a 90-es években és az ELTE-n 1993-tól 2001-ig. 2001-ben kezdett el a SZTE Finnugor Tanszékén dolgozni, 2001 és 2011 között tanszékvezetője volt a tanszéknek. 2016-ban lett a SZTE BTK professzor emeritája. Egyetemi doktori fokozatát 1973-ban szerezte, kandidátusi fokozatát 1990-ben, 1999-ben habilitált, 2002-ben védte meg akadémiai doktori értekezését. 2007-ben a Helsinki Egyetem díszdoktora lett.

2001-ben, Mikola Tibor halála után, Berta Árpád megkeresésére jött Szegedre. A tanszéken mind hamar megtaláltuk a közös hangot, biztos vagyok benne, ezt ő is így érzi. Nem csak a tanszék vezetését vette át, hanem a Mikola vezette uralisztikai doktori iskoláét is. Voltaképpen neki köszönhető, hogy a tanszék doktori programja folytathatta működését. Sűrű, de izgalmas évek voltak ezek az oktatásban. Bakró-Nagy Marianne sok formában kipróbálhatta a finnugor szak létezését és irányítását. Az itt töltött évek során a finnugrisztika volt B‑szak, A‑szak szakpárban, s aztán a bolognai változásoknak köszönhetően lett BA specializáció és önálló MA Finnugor szak. Ezek a változások természetesen mindig rengeteg feladatot jelentettek, képzési programok kidolgozását, akkreditálását, beindítását, finomítását, újabb és újabb kurzusok felépítését, tökéletesítését. Volt, amelyik rendszer több hallgatóval járt, s volt, amelyik kevesebbel, de a hallgatókkal végzett munka színvonalát és komolyságát Mariannál soha nem befolyásolta/befolyásolja azok létszáma.

Tudományos munkássága mindig is sokrétű volt, és így folytatódik ma is. Pályája kezdetén a szemantika és a történeti lexikológia, a jelentésváltozás, a jelentés rekonstrukciója voltak a meghatározó témái, ennek az időszaknak az eredménye az obi-ugor medvekultusz nyelvi vonásait tárgyaló Die Sprache des Bärenkultes im Obugrischen c. monográfiája, mely az Akadémiai Kiadónál jelent meg 1979-ben. Ez a kutatási terület napjainkig foglalkoztatja, hisz a későbbiekben is munkás­ságának meghatározó szeletét képezik azok a vizsgálatok, melyek a tabu nyelvi megnyilvánulására irányulnak.

A 80-as években érdeklődése a hangtan, a fonotaktika felé fordult, ezen kutatá­sok összegzése az uráli és finnugor alapnyelv mássalhangzórendszerét elemző, 1992-ben a Harrassowitz Kiadónál megjelent Proto-Phonotactics. Phonotactic Investigation of the PU and PFU Consonant System (on the basis of the Uralisches etymologisches Wörterbuch) c. könyve. Hangtörténeti, fonotaktikai tematikájú írásai még ezután is nagy számmal jelentek meg, és ehhez a kutatási területhez kapcsolódott akadémiai doktori értekezése is.

Munkásságának jelentős része kötődik az etimológiai kutatásokhoz. Részt vett a Rédei Károly főszerkesztésével készült Uralisches etymologisches Wörterbuch munkálataiban (Akadémiai Kiadó 1986–1989). Két évtizeddel később Bakró-Nagy Marianne irányításával készült el a szótár digitalizált, interaktív változata, az Uralonet (http://www.uralonet.nytud.hu/).

Munkáinak, tanulmányainak fontos részét képezik azok az írások, melyek a magyar nyelv történetével foglalkoznak, de kiemelendőek a nyelvtipológiával vagy akár szociolingvisztikával foglalkozó tanulmányai is. Ha kulcsszavakat keresnénk mindarra, amivel jellemezhetnénk munkásságát, valahogy így festene: manysi, vo­gul, hanti, osztják, komi, zürjén, obi-ugor, ugor, ősmagyar, magyar, finnugor, uráli, Nyugat-Szibéria, Közép-Oroszország, nyelvtudomány, nyelvi változás, írásbeliség, alapnyelv, rekonstrukció, nyelvtörténet, alkalmazott nyelvtörténet, összehasonlító tör­té­neti nyelvészet, jövevényszó-kutatás, onomasztika, szemantika, szókincs, nyel­vi tabu, dialektológia, kontaktusnyelvészet, szociolingvisztika, fonológia, fono­tak­tika, hanghelyettesítés, szótagszerkezet, morfonológia, morfológia, morfoszintaxis, szintaxis, areális nyelvészet, nyelvi kölcsönzés, nyelvészeti tipológia, univerzálé­kutatás, interdiszciplinaritás a nyelvtudományban, tudománytörténet…

És ezek a kulcsszavak csak a legfontosabbak, legtipikusabbak, számukat jócskán lehetne még szaporítani.

Bakró-Nagy Marianne a finnugor nyelvtudomány nemzetközi szinten elismert tudósa. Számos kiemelkedő hazai és nemzetközi projekt vezetője, ill. résztvevője volt az elmúlt évtizedekben. Ezekbe a projektmunkálatokba többnyire bevonta fiatalabb kollégáit, doktorandusz hallgatóit is, és sokuknak ez évekre álláslehe­tőséget is jelentett. Csak néhányat emelnék ki ezek közül: 2009–12-ben az Európai Tudományos Alap által támogatott EuroBABEL (Better Analyses Based on Endangered Languages) projektben az obi-ugor nyelvek újszerű, digitalizált adatbázisa készült el nemzetközi együttműködésben. A munkálatok magyarországi programvezetője Bakró-Nagy Marianne volt. 2011–14 között szintén az ő irányí­tá­sával jött létre a veszélyeztetett nyelveket innovatív módon bemutató digitális adatbázis, az INNET (Nyelvek veszélyben – Innovative Networking in Infra­struc­ture for Endangered Languages).

Kutatási területei oktatói munkásságában is mindig kiemelkedő szerephez jutnak, az uralisztika szinte minden területét tanította az elmúlt évek/évtizedek során. A tanszéki kurzusaink mellett mindig tartott órákat más képzések diákjainak is, számos emlékezetes egyetemi kurzus kiváló oktatója volt. Nemcsak nyelvész­hallgatók, nemcsak bölcsészek, hanem más karok diákjai is látogatták/látogatják olyan óráit, mint pl. A titkos nyelvek, Interdiszciplinaritás a nyelvtudományban, Nyelvészeti alapfogalmak, Sokarcú nyelvészet stb.

Munkásságát több kitüntetéssel ismerték el: 2016-ban a Magyar Érdemrend tisztikeresztje polgári tagozata kitüntetést, 2010-ben Ipolyi Arnold Díjat, 2009-ben a Finn Oroszlánrend érdemjelét, 1993-ban Akadémiai Díjat (megosztva), 1983-ban a Magyar Nyelvtudományi Társaság Gombocz Zoltán emlékérmét nyerte el.

Köszöntésem végén szeretném még elmondani, hogy a fentieken túl Marianne kiváló kolléga és nagyon jó társaság, akivel nem csak nyelvészetről lehet beszél­getni, hanem zenéről, könyvekről, filmekről, vagy akár a politikáról, sütésfőzésről, szóval bármiről. Nagy műveltsége, széleskörű rálátása a dolgokra és nem utolsósorban nyitottsága irigylésre méltó. S végül, amit még kiemelnék, az a diákok iránti végtelen elhivatottsága és empátiája. Ezért is szerveztük ezt az ünnepet úgy, hogy minden fellépőnk Marianne volt hallgatója, függetlenül attól, hogy uralisták, nyelvészek, kutatók lettek‑e vagy nem. Mindannyian készségesen, rögtön és örömmel vállalták el felkérésünket.

 

Sipőcz Katalin