Proba Banner

Takács Judit: Személynévtani témájú dolgozatok a finn egyetemeken

Személynévtani témájú dolgozatok a finn egyetemeken

 

A finn egyetemeken számos szakdolgozat és doktori disszertáció készült az utóbbi években, melyeknek színvonala megüti a tudományos publikációkét, mégis igen lassan vagy egyáltalán nem kerülnek be a nemzetközi (és a magyar) tudományos vérkeringésbe, elsősorban amiatt, hogy finn nyelven íródnak. Örvendetes módon – népszerűsítő jelleggel ugyan – számos finn kiadványban és fórumon megjelen­nek róluk szóló ismertetések, azonban a szelekció igencsak önkényes: nem kifejezetten a tudományos hasznosság a mérce, hanem elsősorban a közérdeklődésre számot tartható témákat választják ki.

A finn névkutatók jellemző sajátsága, hogy előszeretettel használják a szakdol­go­zatok eredményeit vagy forrásként összegyűjtött anyagát. Az Ainiala–Saarelma–Sjöblom-féle Nimistöntutkimuksen perusteet [A névkutatás alapjai] című mono­gráfia szakirodalom-listájá­ban például csaknem félszáz szakdolgozat (pro gradu-tutkielma) szerepel, melyeknek a szerzők a névanyagát használták vagy eredmé­nyeiket idézték.

Úgy vélem, mindenképpen hasznos ezeket a nyomatásban meg nem jelenő dolgo­zatokat áttekin­teni és kiemelni közülük a magyar vonatkozásúakat vagy az esetleg magyar kutatók számára is használhatókat. Jelen válogatásom is önkényes némileg, ugyanis kifejezetten saját kutatási területemhez kapcsolódik: az alábbi­ak­ban bemutatok néhány, az utóbbi években készült (2008–2013), személy­névtani témájú (Interneten elérhető, de más formában általában eddig nem publikált) szak­dolgozatot, melyek összegyűjtött és feldolgozott névanyaguk miatt érdemelnek figyelmet, végül pedig egy disszertációt emelek ki, mely nem személynévtani témájú ugyan, de újszerű módszertana és formai újításai miatt nagy jelentőségű.

 

  1. A Helsinki Egyetemen írta névtani témájú szakdolgozatát Maija Sartjärvi (Aija ja Meija, Anja ja Minja. Kaksitavuisten ija- ja nja-päätteisten naistennimien yleistyminen ja suosionvaihtelu [Aija és Meija, Anja és Minja. Kétszótagú -ija és -nja végződésű női nevek elterjedése és népszerűségének változása], 2011). A szerző megállapítja, hogy a finnben igen gyakori -ija végű (pl. Eija, Maija, Raija) és -nja végű (pl. Pinja, Ronja, Tanja) keresztnevek szerkezete és viselkedése tipikussá vált (ezeket ún. Aija- és Anja-típusnak nevezte el), és más hasonló szerkezetű nevek kialakulásához is mintául szolgálnak. Vizsgálja, melyik lehetett ezek közül az elsőként kialakult név, a többi mintája, mikor voltak ezek a leg­nép­szerűbbek, illetve hogyan változik egymáshoz viszonyított népszerűségük.

Összesen 46 Aija- és 66 Anja-típusú nevet vizsgált. A nevek változását ötévenkénti időszakokban vizsgálja 1870 és 1999 között, míg a 2000 és 2009 között időszakot évenként tekintette át. Megállapítja, hogy a vizsgált névtípusok az 1800-as évek közepén kerültek be a finn névanyagba; a leggyakoribbak az 1900-as évek közepén voltak, amikor is csaknem minden tizedik lány Aija-típusú nevet kapott.

A dolgozat értékeit mutatja, hogy átdolgozott formában az egyik legfontosabb finn nyelvészeti folyóiratban, a Virittäjäben is megjelent Kahden etunimityypin yleistyminen ja suosionvaihtelu [Két keresztnévtípus elterjedése és népszerű­sé­gének változása] címmel (117: 44–69).

 

  1. Az utóbbi időben több olyan szakdolgozat is született, mely a finn keresztnevek konnotatív jelentésével, a nevek keltette asszociációkkal foglalkozik. Saara Pirkola a Jyväskyläi Egyetemen írt erről a témáról (Etunimien herättämät mielikuvat [Keresztnevek keltette asszociációk], 2012). A szerző leginkább arra kíváncsi, vajon az egyes nevekhez kapcsolódó képek mennyire tekinthetők általánosnak, illetve honnan erednek. A kérdőívére válaszolók a vizsgált neveket a következő­kép­pen minősíthették: szép, csúnya, zavaró, vidéki(es), városi(as), finn, nemzet­közi, időtlen, divatos, régies.

A szerző az Eero Kiviniemi által a jelenségre kialakított fogalmat (sivumielle ’konnotáció’) hasz­nálja, és a névhez kapcsolódó nyelven kívüli és belüli konno­tációkról beszél. Megállapítja, hogy a nyelven kívüli hatások igen jelentősek a nevekhez kapcsolódó konnotációk kialakításakor, s ezek nagyban befolyásolják a névválasztást, tesznek egy-egy nevet divatossá, mint például a dolgozat születé­sének évében az Onni-t. A kedveltséget nyelven belüli okok is magyarázhatják, pl. a név hangzása, szerkezete, esetleg a szlengben meglévő jelentése. Ezzel magya­ráz­za az Yrjö név használatának visszaszorulását is. Ennek a keresztnévnek ugyanis a finn szlengben ’hányás’ közszói jelentése alakult ki, sőt igeként yrjötä alakban (’hányni’) és igenévként is (yrjöttävä ’undorító’) is használatos, s ezek mindegyikéhez negatív konnotáció társul.

A Tamperei Egyetemen készült 2009-ben Heli Roos Pieni ja pippurinen, kiero­kin ehkä. Etunimistä syntyvät mielikuvat [Kicsi és csipkelődő, alattomos is talán. Keresznevek keltette asszociációk], 2009] című dolgozata. Ez leginkább azoknak lehet segítségére, akik kifejezetten egyes finn keresztnevekhez kapcsolódó asszo­ciá­ciókra, konnotációkra kíváncsiak, hiszen a szerző adatközlőitől a Touko, Daniel, Ilona, Sylvi, Lumi, Ukri, Väinö, Annemari, Susi, Pirkko, Jorma, Nea, Laura, Valtteri, Kaisa-Leena, Ville, Angelica, Maliina és az Antinpoika névhez kapcsolódó véleményüket, benyomásaikat kérdezte. (A címben szereplő véleményt egyébként egy adatközlő az Ella névről mondta.)

„A név elmond mindent” – ez a sokatmondó címe Jaana Inkeri Heinonen dolgozatának („Nimi kertoo kaiken”. Keskisuomalaisten henkilönnimiin liittyvät stereotypiat [Közép-Finnországi személy­nevekhez kapcsolódó sztereotípiák], Joen­suu, 2008), melyben a szerző elsősorban azt vizsgálja, miből táplálkoznak a kereszt- és családnevek együtteséhez kapcsolódó sztereotípiák, és mennyire tartha­tók egyénieknek vagy inkább általánosíthatók-e. Kérdőívében rákérdezett az 50 vizsgált névhez (pl. Aino Haapasaari, Ville-Veikko Mäkilä, Iida Karhu, Emma Korhonen, Ritva Orava, Joona Koivisto) a válaszolók tudatában kapcsolható életkorra, lakóhelyre és iskolázottságra, és megállapította, hogy a nevek egy részéhez erőteljes sztereotípiák kötődnek, melyek az előbb felsoroltakon kívül a névviselő életmódjára, családi hátterére, mentális képességeire vonatkoznak.

  1. A Koppava kreivi ja vanha ukonrähjäke. Sukunimien herättämät mielikuvat (A gőgös gróf és a rozoga vénember. Családnevek keltette asszociációk, 2013) című dolgozat azért is érdemel figyelmet, mert az utóbbi években Magyarországon is fókuszba került a családnevek vélt vagy valós jelentése, illetve a hozzájuk kapcsolódó konnotáció kutatása (pl. Farkas Tamás: A családnevek konnotációjáról. Névtani Értesítő 26 [2004]: 49–57). Ehhez az irányhoz kapcsolódik Essi Järvinen is, mikor a családnevek keltette benyomásokat, képeket és azok névváltoztatásokra tett hatását vizsgálja.

A konnotációkat az adatközlők családnévről alkotott véleménye alapján elemzi. Vizsgálja az életkor hatását is a családnevek megítélésére: igyekszik feltérképezni, hogy a különböző korú véleményezők (diákok és nyugdíjasok) milyen hasonló­ságokat és különbségeket említenek ugyanazokkal a nevekkel kapcsolatban. 108 adatközlő véleményét kérte 28 családnévről. Rákérdezett a legkedvesebb, illetve legkevésbé szimpatikus családnévre, valamint arra is, megváltoztatná-e az adat­közlő a saját családnevét, és ha igen, mire. Fiatalabb válaszolói a legkedveltebbnek az Elo, az Aaltonen és a Hiidenheimo, legkevésbé kedvesnek a Nännimäinen, Suoyrjö és a Jortikka neveket tartották. A családnévről kialakított konnotációk jelentős része szubjektív, de bizonyos részük jól körül­írható, több adatközlőnél is megjelenik. Megfigyelése szerint a negatív konnotáció egyértelműen és nagymér­tékben hozzájárul a családnév megváltoztatásához.

 

  1. Maria Sarhemaa a Jyväskyläi Egyetem nyelvi tanszékén készült szakdolgo­za­tá­ban (Etunimien appellatiivistuminen suomalaisissa ja unkarilaisissa slangi­yhdys­sanoissa [Keresztnevek közneve­sülése finn és magyar összetett szleng­szavakban], 2012) csaknem 250, kifejezetten a szlengből származó finn és magyar összetett szóban vizsgálja a keresztnevek köznevesülését. Vizsgálatait olyan köz­sza­vakon végzi, melyeknek elő- vagy utótagja köznevesült keresztnév.

Jelentéstani szempontból azt vizsgálja, mi motiválja a nyelvhasználót a közne­vesült alak összetételben való használatára, másrészt dolgozatának az is célja volt, hogy meghatározza, milyen jelentéseket kap a keresztnév a szlengszó részeként, illetve milyen jelentéstípusokba sorolhatók a vizsgálatba vont szlengszavak. A két nyelvből vett példák egy része tökéletesen összevethető jelentéstanilag, pl. isoiita (< iso ’nagy’, Iita ’női keresztnév’), lólujza ’magas, nagy termetű nő’.

A vizsgálatok bebizonyították, hogy ha ugyanaz a keresztév a szó előtagja, akkor szemantikailag is összetartozóak, pl. marttaikäinen (< Martta ’női kereszt­név’, ikäinen ’korú’ = ’középkorú, szó szerint Márta-korú’), marttakengät (< kengät ’cipő’; azaz ’főleg idősebb nők által viselt vastag, erős cipő’); ha viszont az utótag a köznevesült alak, akkor általában nincs kapcsolat az alakok között. A finn adatokban leggyakrabban előforduló férfi keresztnevek: Jussi, Kalle, Matti, Mikko és Ville, pl. turvejussi ’falusi’ (< turve ’(réti) föld’), ovimikko ’portás’ (< ovi ’ajtó’).

További megfigyelése, hogy mindkét nyelvben befolyásolja a szó szerkezetét az, hogy milyen név közszói származéka szerepel benne utóagként, ugyanis gyako­riak azok az összetételek, melyek elő- és utótagja alliterál, pl. maamatti ’vidéki, falusi’ (< maa ’föld, vidék’, Matti ’férfi keresztnév’), kylmäkalle ’emberi test’ (< kylmä ’hideg’, Kalle ’férfi keresztnév’), mázsamanci ’kövér nő’, kottakata ’ének­tanárnő’.

 

  1. Végül egy formai újszerűsége miatt is figyelemre méltó doktori disszertációt mutatok be (Kulkine.net – Tutkimus epävirallisista kulkineennimistä [Tanulmány a nemhivatalos járműnevekről. www.kulkine.net]). A szerző különleges névtípust (a járművek nem hivatalos neveit) és különleges for­mát is választott 2013 augusz­tu­sá­ban megvédett doktori dolgozatához, mert bár a Jyväskyläi Egye­temen elméle­ti­leg 1990 óta van rá lehetőség, ez volt az első kizárólag interneten, digitális for­mában publikált bölcsész disszertáció.

Dolgozatában Janne Seppälä körülbelül 4000 nem hivatalos járműnevet vizs­gál, melyeket netről, újságokból és kérdőívek segítségével gyűjtött össze (adat­bázisa elérhető a dolgozat honlapjáról). Ebben a gyűjteményben személyautók gyakori és szórványosan előforduló, egy-egy ember által használt becenevei is szerepelnek. A szerző célja, hogy több nézőpontból is bemutassa a nem hivatalos járműnevek alakulásmódját, jelentéstípusait és használatát.

A funkcionális-szemantikai vizsgálatok a nevek szerkezetén és alakulásmódján kívül felfedik azt is, milyen motivációi vannak a névadásnak, és általában milyen típusú járműveknek alakul ki nem hivatalos neve. Vizsgálatai szerint a járművek hivatalos nevéből kialakult változatok körülbelül fele pozitív töltésű becenév vagy negatív töltésű gúnynév. A semleges nevek általában az autómárka nevéből jönnek létre (Volkkari, Mersu, Mitsu, Alfa). Ilyen esetekben szerkezeti szempontból a –kka, -u vagy az -ari végződés a tipikus. A szerző szerint elképzelhető, hogy ezek a női nevek (Aija, Eija, Saija, Seija) hatását is mutatják.

A nevek körülbelül felének van valamilyen mellékjelentése, ezek általában nem semlegesek. A szerző gyűjtésében szerepel pl. Mazda jelentésben a Maksalaatikko ’rakott máj’, IH típusú traktor neveként az Ikuinen Harmi ’Örökös Bosszúság’, a Toyota Carinából pedig Kaarina vagy Korina lesz. Sok esetben egyszerűen lefor­dít­ják a tulajdonosok az autó nevét, így lesz a Cherry beceneve Kirsikka ’Cseresz­nye’, a Thunderbird-ből pedig Ukkoslintu ’Villámmadár’.

A szerző azt is vizsgálja, milyen tulajdonság alapján adnak a tulajdonosok nevet a járműveknek. A legfontosabb a kinézet (Kupla ’buborék’ [Volkswagen Type 1, Beetle], Kotikärry ’talicska’ [Mercedes Benz]), a szín (Sinisorsa ’(kék) vadkacsa’), ritkábban más külső tulajdonság is (Johtotähti ’jeladó’ [Mercedes Benz], Pahvi­auto ’kartonautó’ [Trabant, vö. m. papírjaguár, papírferrári], Torahammas ’agyar’ [Volvo S40]. Fontos elnevezési szempont a használhatóság (Maantientukko ’or­szág­úti szalmacsutak’ [Fiat 600], Kivireki ’kőszánkó’ [Volvo 144], Huurrepurkki ’fagyott korsó’ [Nissan Micra], vagy a valódi vagy kitalált használó (Elviscädi). A jármű eredete, múltja is fontos elnevezési szempont: Tshernobiili [Lada], Hitlerin kosto ’Hitler bosszúja’ [Volkswagen Type 1, Beetle], Der Panzerwagen ’páncél­autó’ [Mercedes-Benz W140].

Figyelmet érdemel, hogy a szerző az adatai között kétféle alapkeresési és ötféle szempontú részletes keresési lehetőséget nyújt az adatbázisában. A 4000 adat közül kereshetünk az elnevezett jármű típusa, eredeti neve, névadási motivációja, a többletjelentés típusa és a másodlagos név alapján is.

 

Takács Judit (Debrecen)