Bába Laura: Történetek a múltból
Történetek a múltból
Finn szerzők a Könyvfesztiválon
Az utóbbi években rendszeresen szerepelnek finn szerzők a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál programsorozatában. Külön kiemelendő az északi országok 2012-es díszvendégsége, melynek során két népszerű gyermek- és ifjúsági szerző, Timo Parvela és Seita Vuorela, valamint Satu Taskinen elsőkönyves író képviselte személyesen Finnországot, továbbá a tavalyi év, amikor a fesztivál díszvendég írója, Sofi Oksanen mellett két másik Finlandia-díjas alkotóval, Rosa Liksommal és Ulla-Lena Lundberggel, valamint az elsőkönyves Pauliina Rauhalával találkozhatott a közönség. Az idén 22. alkalommal megrendezett eseménysorozat keretében két finn szerző látogatott Budapestre: Kjell Westö és Tommi Kinnunen.
Kjell Westö (sz. 1961)
Kjell Westö a kortárs finn irodalom, azon belül is a svéd nyelvű próza egyik legismertebb és legelismertebb alkotója. Írói pályáját költőként kezdte az 1980-as években, később a novella műfaja felé fordult, majd a szélesebb körű népszerűséget nagy ívű regényei hozták meg számára. Utóbbiakban a személyes sorsok mellett a történelmi háttér is fontos szerepet kap, legyen szó akár a régebbi, akár a közelmúlt felvázolásáról. Több regényében – így az 1996-os Drakarna över Helsingfors (’Sárkányok Helsinki felett’; finnül Leijat Helsingin yllä, ford. Arja Tuomari) és a 2000-es Vådan av att vara Skrake (’Veszélyes Skrakénak lenni’; finnül Isän nimeen, ’Apám nevében’, ford. Katriina Savolainen) című alkotásában – egy-egy család különböző generációinak fókuszában mutatja be a változásokat.
Westö most annak apropóján látogatott a Budapesti Könyvfesztiválra, hogy idén tavasszal két regénye is megjelent hazánkban: a Där vi en gång gått (2006, finnül Missä kuljimme kerran, ford. Katriina Savolainen) Ahol egykor jártunk címmel Papolczy Péter, a Hägring 38 (’Délibáb 38’, 2013, finnül Kangastus 38, ford. Liisa Ryömä) pedig Délibáb címmel Jávorszky Béla fordításában. A két mű több tekintetben szorosan összekapcsolódik – a személyes sorsok ábrázolásán át ezekben is korrajz tárul az olvasó elé, ráadásul az 1938-ban játszódó Délibáb gyakorlatilag azon a ponton folytatja a történelmi, politikai közeg bemutatását, ahol a nagyjából három évtizedet átölelő Ahol egykor jártunk abbahagyja –, ugyanakkor a szereplőket és a cselekményt tekintve egymástól független, elbeszélői technikájukban is eltérő alkotásokról van szó.
Mindkét regény a XIX–XX. század fordulóján, még a „boldog békeidők” korszakában született generációt állítja a középpontba, melynek fordulatokkal teli sorsa elmondása szerint különösen foglalkoztatja a szerzőt. Ez az a nemzedék, mely a béke és a gazdasági fellendülés időszakában született, majd tizen-huszonévesen kénytelen volt megtapasztalni a háborút – az első világháború, valamint Finnországban a polgárháború pusztítását –, amit az 1920-as évek virágzása követett, később pedig még szintén erejük teljében, harmincas-negyvenes éveik fordulóján érte őket a második világháború kirobbanása. Az 1943-as epilógust leszámítva 1905 és 1938 között játszódó Ahol egyszer jártunk igen népes szereplőgárdát állít elénk, mely egyszersmind Finnország (elsősorban Helsinki) svédajkú finn közösségéről is keresztmetszetet ad: a különböző társadalmi rétegekből származó szereplők sorsára a történelmi események is részben eltérő módon hatnak, ám közös bennük, hogy az 1918-as polgárháború – melyet a főszereplők többsége igen fiatalon él át – döntő módon befolyásolja életüket. A fontosabb karakterek között szerepel az előkelő családból származó, kételyeivel vívódó fényképész, Eccu Widing és barátja, a szintén a felsőbb réteghez tartozó és a polgárháborúban a vörösöket különös kegyetlenséggel kínzó Cedi Lilliehjelm, utóbbi nővére, a hagyományos szerepkörrel szemben lázadó modern nőt megtestesítő Lucie Lilliehjelm, valamint a munkáskörnyezetből származó tehetséges labdarúgó, Allu Kajander, aki szenvedélyes viszonyba bonyolódik Lucie-val. Ugyanígy főszereplőnek tekinthető azonban maga a város, Helsinki, ahogy arra a regény alcíme és ajánlása is utal: Regény egy városról, és vágyunkról, hogy ki szeretnénk látszani a fűből, valamint: Helsinki lakóinak; a holtaknak, az élőknek, a majdaniaknak. A személyes sorsok illetve a politikai és a társadalmi feszültségek mellett a mű ugyanis a finn főváros változását is elénk tárja, bemutatva például Helsinki XX. század eleji robbanásszerű növekedését és szerkezeti átalakulását, melyet az ott lakó különböző generációk eltérően éltek meg. Az alkotást megjelenése évében Finnország legrangosabb irodalmi díjával, a Finlandia-díjjal tüntették ki. Magyarul a L’Harmattan kiadó Valahol Európában című, a XX. század történelmére reflektáló kortárs európai regényeket közreadó sorozatában olvasható. A kötethez Dalos György írt a cselekményt történeti kontextusba is helyező utószót.
A Délibáb cselekménye jóval rövidebb időszakot, mindössze az 1938-as év néhány hónapját öleli át, noha az előzmények bizonyos pontokon – egyes szereplők személyes sorsát valamint a társadalmi feszültségeket illetően is – itt ugyanúgy az 1918-as polgárháborúig vezetnek vissza. A szereplőgárda is jelentősen szűkebb: a két főszereplő a negyvenes évei elején járó ügyvéd, Claes Thune, valamint nemrég felvett irodistája, a nála néhány évvel fiatalabb Matilda Wiik. Mellettük fontosabb szerepet töltenek be Thune barátai, a havi rendszerességgel összeülő Szerdai Klub tagjai, valamint Wiikné öccse, a dzsesszzenész Konni. Az elbeszélés keretét egy nyugtalanító rejtély adja: a mindig megbízható, pontos Wiikné egy novemberi reggelen nem jön be munkahelyére, és a telefonhívásra sem válaszol. Thune némi türelmetlen várakozás után aggódva a nő lakásához indul, ám a jelenet csak a regényt lezáró fejezetben folytatódik. A két szakasz között kibontakozó elbeszélés nyolc hónappal korábbról indulva vezet el a végkifejletig, folyamatosan váltogatva a két főszereplőhöz kapcsolódó elbeszélői szemszöget. Thune esetében hangsúlyos szerepet kap egyrészt a szerelem és a barátság terén elszenvedett veszteségeiből fakadó magánéleti drámája, másrészt a kor egyre szélsőségesebbé és nyomasztóbbá váló politikai légköre, mely a Szerdai Klub baráti társaságát is szétzilálja. Matilda rejtéllyel bevezetett sorsához kisvártatva egy újabb baljós talány kapcsolódik: az ezúttal Thune irodájában összegyűlő Klub tagjai között az asszony felismer egy férfit a múltjából, a múltból, mellyel azóta is szakítani próbál. A felismerés azonban egyoldalú marad, és a szóban forgó személyt az elbeszélés az olvasó előtt sem fedi fel nyíltan – így veszi kezdetét az a cselekményszál, mely krimihez illő jelleget kölcsönöz a műnek, és noha az elbeszélés előre haladva egyre inkább sugallja majd a megfejtést, a végső leleplezés a történet végére marad. Ugyanez a szál lesz az, mely a polgárháború borzalmaira rávilágít, mégpedig a vesztes vörösök szemszögéből. Apránként tudunk meg egyre többet Matilda múltjáról, ahogy a traumáról is lassanként nyílik meg az azt elszenvedett áldozat. A személyes és társadalmi-politikai témák összefonódása nemcsak külön-külön a két főszereplő kapcsán érhető tetten, hanem a kettejük közötti viszonyban is előbukkan: kezdeti tárgyilagos munkakapcsolatuk egyre nyilvánvalóbb szimpátiává válik, egymáshoz fűződő viszonyuk ugyanakkor nem mentes az aktuális és a múltbéli események hatásától. A regény azonban nem pusztán a társadalmi-politikai háttér felvázolásával ad korrajzot az olvasó számára, hanem a korszak – finn és nemzetközi – filmsztárjainak, illetve zenei életének megidézésével is, még gazdagabbá téve az összkép mellett egyes szereplők karakterét is. Az alkotás, melyért tavaly az Északi Tanács Irodalmi Díjával jutalmazták a szerzőt, a Széphalom Könyvműhely gondozásában jelent meg magyarul.
Tommi Kinnunen (sz. 1973)
A Budapesti Könyvfesztivál keretében immár 15. alkalommal rendezték meg a kezdő regényírókat felvonultató Európai Elsőkönyves Fesztivált, melyen idén Tommi Kinnunen képviselte Finnországot. A „civilben” középiskolai finn nyelv- és irodalomtanárként dolgozó szerző tavaly igen nagy figyelmet keltett hazájában Neljäntienristeys („Négyes útkereszteződés”) című alkotásával, melyet nemcsak a Helsingin Sanomat elsőkönyves díjára, hanem Finlandia-díjra is jelöltek. Noha ezen jelöléseit végül nem váltotta díjra, a nemzetközi érdeklődés is számottevő: a mű fordítási jogai már 14 országban – köztük Magyarországon is – elkeltek.
Kinnunen háromgenerációs családregényének cselekménye nagyjából száz évet ölel át, négy részében más-más szereplő szemszögéből szőve az elbeszélést. A történet 1895-ben és a távoli Észak egy eldugott sarkába (a meg nem nevezett Kuusamóba) érkező fiatal bábával, Mariával veszi kezdetét. A talpraesett, erős akaratú nő sikerrel küzd meg a kívülről jövőt és az általa mint tanult szülésznő által képviselt elveket mélyen elutasító, konzervatív laestadiánus közösség ellenállásával, és vív ki magának elismert helyzetet és anyagi biztonságot. Függetlenségi vágya ugyanakkor olyan erős, hogy társat sem tűr meg maga mellett – gyermeket is inkább egyedül vállal, mintsem hogy egy nem teljesen egyenrangú kapcsolatot tartson fenn.
Maria lánya, Lahja felnőtt élete anyjáéhoz hasonlóan indul, első gyermekét ő is házasságon kívül szüli meg, és szintén eltökélten küzd, hogy egyedülálló nőként biztosítani tudja megélhetését. Lahját azonban anyjától eltérően nem boldogítja ez a sors, ő elsősorban szokványos, a közösség elvárásaihoz illeszkedő életre vágyik: férjre és családra. Ezen vágyának valóra váltását reméli az Onnival kötött házasságtól, és mikor vágyai mégsem teljesülnek be maradéktalanul, hátralévő életében a csalódás okozta keserűség motiválja. Boldogságra vágyó és a boldogulásért makacsul küzdő fiatal nőből keserű asszonnyá, végül gyermekeit és unokáit irányítani akaró öregasszonnyá vénül, akiből csak időnként tör elő a szeretet, és olyankor sem találja meg igazán családtagjaihoz az utat.
A harmadik szemszög Katariináé, Lahja menyéé, aki irányítani vágyó anyósával szemben kitartóan igyekszik képviselni saját vágyait és értékrendjét, próbál valódi otthont teremteni a rideg házban. Az élethez és a családhoz való hozzáállását az is jól tükrözi, hogy mindeközben az ellentétektől és Lahja mesterkedéseitől függetlenül empátiával fordul idősödő, betegséggel küzdő anyósa felé. Kívülről érkezett családtagként nem köti annyira a család múltja, igyekszik is lezárni azt: akár olyan konkrét lépésekkel, mint hogy a legkisebb változtatást is ellenző Lahjával szembefordulva a régi éléskamrát modern hűtőszekrénnyel váltja fel, akár azzal, hogy az elbeszélésben ő lesz az a szereplő, akinek révén a múlt titkai – legalábbis az olvasó előtt – lelepleződnek.
Negyedikként végül Onni szemszöge egészíti ki a történetet. Katariinához hasonlóan ő is kívülről érkezett családtag, és szintén igyekszik tőle telhetően mindent megtenni családjáért, ugyanakkor az ő számára ez meghasonlást, önmagával folytatott küzdelmet is jelent. Vágyik a normális családi életre, akárcsak felesége, Lahja, ám énje másik oldala máshol, másban leli csak meg a boldogságot. Utóbbitól való menekülése jeleként veti bele magát az építkezésbe: a falu legmagasabb, legkiválóbb lakóházát akarja megadni családjának, ám végül egy komor épületet hoz létre, mely hatalmas tereivel elzárja egymás elől a családtagokat – csakúgy, ahogy az elhallgatott dolgok is teszik.
Noha az egyes részek elbeszélése elsősorban az éppen fókuszban álló karakter életére összepontosít, Onni alakja és a hozzá kapcsolódó titok – hol hangsúlyosabban, hol kevésbé hangsúlyosan – mindegyikben megjelenik, ezáltal is egymáshoz fűzve a nagyobb szakaszokat. A történet ezen összetevőjének fontosságát a négy részt közrefogó keret is hangsúlyozza: a nyitó fejezetben a haldokló Lahja képzeletében jelenik meg Onni és egy rejtélyes jelenet, melyre – az elbeszélésben folyamatosan előbukkanó sejtetéseket követően – végül a mű záró fejezetében kapunk nyílt magyarázatot.
A regényből egyelőre három részletet adtak közre magyarul, Huotari Olga fordításában: az Elsőkönyves Fesztivál online is elérhető, egy-egy forrásnyelvi szakaszt, illetve annak angol és magyar fordítását tartalmazó katalógusában, az Élet és Irodalom 2015. április 17-i számának mellékletében, valamint a Lettre folyóirat 2015. tavaszi számában. A teljes mű a L’Harmattan kiadó Valahol Európában című sorozatában jelenik meg a későbbiekben.
Európai Elsőkönyvesek Fesztiválja, 2015 – katalógus
http://www.konyvfesztival.com/2015/kozonsegnek/public/upload/files/elsokonyvesek-2015.pdf (2015. 5. 28.)
Bába Laura
- Takács Judit: Személynévtani témájú dolgozatok a finn egyetemeken
- Szanyi-Nagy Judit: Egy szelet finnugor világ Pécsett – A XXXI. IFUSCO