Falk Nóra: Nils-Aslak Valkeapää, Kirste Paltto, Klemetti Näkkäläjärvi és Kádár Zoltán: Lappok

By admin 2015-06-02

Lappok. Nils-Aslak Valkeapää, Kirste Paltto, Klemetti Näkkäläjärvi és Kádár Zoltán írásai. Fordította: Albert Zsuzsanna, Jávorszky Béla, Kádár György és Kádár Ildikó. Nap Kiadó, Budapest, 2014.

A Nap Kiadó 2014 végén jelentette meg a Lappok című kötetet. Felelős szerkesztője a zenepedagógusként Finnországba került s immár évtizedek óta ott élő és egyéb területeken is aktívan tevékenykedő Kádár György.[1]

Szerkesztői bevezető vagy előszó hiányában elsőként rögtön Nils-Aslak Valkeapää (1943–2001) számi író-költő, joiku-énekes kesernyés-melankolikus vallomását olvashatjuk szülőföldjéről Otthonom a hegyvidék címmel (5–9). Kádár György és Jávorszky Béla fordítása sokaknak ismerős lehet, hiszen 1997-ben már megjelent a Nagyvilág világirodalmi folyóirat hasábjain.[2] Kíváncsian lapozunk hát tovább, hogy megértsük, vajon milyen koncepció alapján és milyen céllal készült a kötet.

Kirste (Kirsti) Paltto[3] (szül. 1947) írónő művébe csöppenünk (14–105). A lappok – melynek műfaja a szerző meghatározása szerint pamflet – eredetileg 1973-ben jelent meg finn nyelven (Saamelaiset, Tammi, Helsinki), az itt közreadott magyar fordítás Albert Zsuzsanna és Kádár Ildikó munkája. Képet kapunk a számik földjéről, történetéről, a hagyományos foglalkozási ágakról (elsősorban réntartás, halászat, kézművesség). Paltto nyíltan felvállalja a személyes elfogultságát, írása nem csak hogy érzelmeken alapul, hanem azokra is hat, negyven év távlatából is. Részletesen kitér a mesterséges tavak létrehozása okozta veszélyekre és károkra, az erdőirtások következményeire, a számi kultúrát megbecstelenítő, a számi embereket kihasználó turizmusra, a kultúra egyes területeire (pl. joikálás), valamint természetesen a nyelv, a helyesírás és az iskolarendszer problémáira. Megismerhetjük a számik szervezeteit, egyesületeit és azok hetvenes évekbeli törekvéseit, a finnországi, a svédországi és a norvégiai számiság szempontjából egyaránt. Ezeknek egy része mára megvalósult, de a helyzet korántsem rózsás.

Ez derül ki Klemetti Näkkäläjärvi (számi nevén Juvvá Lemet, szül. 1960) kultúrantropológus írásából is. A finnországi Számi Parlament elnöke Kirste Paltto A lappok című könyve után címmel tekinti át a (finnországi) számi társadalom fejlődését (109–125). Adatai szerint 2011-ben a finnországi számi népesség lélekszáma 9 919 volt. Az 1992. évi adatokhoz mérve ez 55%-os emelkedést jelent, aggasztó azonban, hogy míg 1992-ben a számik 62%-a élt őshonos területen, 2011-ben ez az arány csupán 35%. Nem kevésbé szívszorító a számi nyelvet első nyelvként beszélők arányának alakulása sem. Näkkäläjärvi – és a Számi Parlament adatgyűjtése – szerint „míg 1962-ben a számik 75%-a beszélte a számit első nyelvként, addig 2007-ben már csak 26%-a”. A szerző felhívja a figyelmet a többségi kultúrához és a globalizációhoz való kényszerű alkalmazkodás kedvezőtlen következményeire is. „A hagyományos számi foglalkozások közül mára csak a réntartás és a kézimunka jövedelmezők. (…) A többségi kultúra szükségleteinek biztosítására kompromisszumokat követelnek tőlük. Ugyanakkor Finnországban létezik egy nagyon erős számiellenes mozgolódás is” – írja Näkkäläjärvi. A Kádár György által fordított összefoglalót izgalmassá teszi, hogy a szöveg születésekor, 2014 őszén – miként Näkkäläjärvi fogalmaz – „a finnországi számiság közelmúltja történelmének talán legizgalmasabb pillanatait éli. A kulturális autonómia 1995-ben történt szabályozása után a számiság jogi helyzetében talán most lesz egy újabb nagy előrelépés”. E jelentős lépés voltaképpen két várva várt lépés: egyrészt a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) 169-es, az őshonos népek jogairól szóló egyezményének ratifikálása, másrészt a Számi Parlamentről szóló törvény módosítása. Az ILO-169-es egyezmény többek között föld- és vízhasználati jogokat biztosítana az őshonos számik részére a hagyományosan a számi kultúrához tartozó tevékenységeket illetően, továbbá azt is garantálná, hogy a számikkal kapcsolatos ügyekben a finn hatóságoknak nem csupán egyeztetési, hanem megegyezési kötelezettségük is legyen a Számi Parlamenttel. A Számi Parlamentről szóló törvény szabályozza a számik kulturális autonómiáját. A mostani módosítási előterjesztés elsősorban a benne megfogalmazott számi-meghatározás miatt fontos. A Számi Parlament javaslata a következők szerint fogalmazza meg a definíciót:

„Számi az a személy, aki önmagát száminak tartja és

ő maga, vagy valamelyik szülője, vagy nagyszülei közül legalább egy első nyelvként tanulta valamelyik számi nyelvet; vagy
rokoni kapcsolatain keresztül elsajátította a számi kultúrát és az ahhoz fűződő kapcsolatot fenntartotta, és olyan személy leszármazottja, akit lappként bejegyeztek az adózási vagy személyi könyvelési nyilvántartásba; vagy
legalább egyik szülőjét bejegyezték, vagy e törvény alapján be lehetett volna jegyezni szavazásra jogosultként a Számi Parlament (vagy annak jogelődje) választási jegyzékébe.”

A kötet utolsó írását Kádár Zoltán jogász jegyzi, aki a könyv születésekor Magyarország Helsinki Nagykövetségének munkatársaként tevékenykedett, kutatási területe az északi országok kisebbségi politikája. Érdeklődése középpontjában a számik kulturális autonómiája mellett az ålandi svédek területi autonómiája áll. Az e kötetben közreadott, Kulturális autonómia: számik című írásában (137–149) a különböző forrásokban fellelhető népességi adatokat összevetve kb. 70-100 000 főre becsüli a számik jelenlegi lélekszámát. Kulturális autonómiájukat országonként, Finnország, Norvégia és Svédország helyzetét külön bemutatva vázolja – a Kola-félszigeten élő oroszországi számik helyzetére tehát nem tér ki. Mindhárom vizsgált államban működik számi parlament, melynek legfőbb feladata a számi nyelv és kultúra fenntartása, fejlesztése. Adószedési és törvényhozási jogosultságuk nincs, de az állami költségvetésből juttatott támogatással saját hatáskörükben gazdálkodhatnak. 2000-ben a három számi parlament megalapította a Számi Parlamentális Tanácsot, amely az egyes számi parlamentek munkáját hivatott összehangolni, s amelynek munkájában megfigyelő tagokként az oroszországi számi szervezetek képviselői is részt vesznek.

A finnországi számik jövőjét meghatározó ILO-egyezmény és a Számi Parlamentről szóló törvény kérdését a kötet utolsó fejezete is alaposan körbejárja. Ki tudja, talán érdemes lett volna megvárni a fejleményeket, azaz az izgalmat és – Finnországban politikai értelemben is – feszültséget magában rejtő kérdésekről hozott döntéseket. Akkor lett volna idő az utolsó oldalakig hiába remélt szerkesztői utószó megírására is, s akkor még többet kaphattunk volna a Lappok című kötettől. Amit így nyújt: elgondolkodtató adatok a múltból, izgalmas helyzetjelentés a jelenből. Nils-Aslak Valkeapää szavaival: „Előttünk a Jeges-tenger, mögöttünk tengernyi megdermedt gondolat.”

Hivatkozások

[1] Csupán fordításai közül két példa: Eino Jutikkala – Kauko Pirinen: Finnország történelme (Kairosz Kiadó, 2004), Kalevi Wiik: Az európai népek eredete (Nap Kiadó, 2008)

[2] A folyóirat 1997. évi 1–2. száma Írók Finnországból címmel válogatott finn(országi) szerzők műveiből, Jávorszky Béla összeállításában. Valkeapää írását a 41–45. oldalon olvashattuk.

[3] Kirsti Paltto lánya Rauna Kuokkanen, az őshonos népek kutatója (Torontói Egyetem).

Falk Nóra