Csúcs Sándor: Arvo Valton Budapesten

Arvo Valton Budapesten

 

November végén Budapesten tartózkodott Arvo Valton észt író a Magyar Írószövetség meghívására. Az észt irodalom iránt érdeklődők két alkalommal is találkozhattak a hazánkban is ismert kiváló íróval.

November 24-én a Magyar Írószövetség rendezett Bajza utca klubtermében irodalmi estet Arvo Valton tiszteletére. A vendégeket Szentmártoni János a Magyar Írószövetség elnöke köszöntötte. Tallián Mariann színművésznő észt népdalokat adott elő hegedűn, majd felolvasta a vendég néhány versét, később két elbeszélését. Az est művészi oldalát jól egészítette ki az a hosszabb beszélgetés, amelyet Pusztay János professzor folytatott Arvo Valtonnal. A beszélgetés két résztvevőjét hosszú barátság fűzi össze, amelyet tovább erősít, hogy kölcsönösen fordítják egymás műveit. Lehetetlen lenne ezt az érdekfeszítő beszélgetést hozzávetőleges hűséggel visszaadni. Ezért azt a megoldást választottam, hogy Arvo Valton életrajzába illesztettem be a beszélgetésből szerzett információkat, az abban elhangzott véleményeket.

Arvo Valton 1935. december 14-én született az észtországi Märjamaaban. Fiatal korának meghatározó élménye volt, hogy 1949-ben a szovjet hatóságok szüleivel együtt Szibériába deportálták. Ott fejezte be iskoláit. 1954-ben térhetett vissza Tallinnba, ahol beiratkozott a Tallinni Műszaki Egyetemre. 1959-ben szerzett bányamérnöki diplomát.

1959-tól 1968-ig mérnökként dolgozott, de már 1960-ban írni kezdett.

1961 és 1968 között forgatókönyvírást tanult. 1968-tól az irodalomból élt, illetve a Tallinnfilmnél dolgozott. Aktívan részt vett az észt függetlenség visszaszerzéséért folytatott harcban, így érthető, hogy a rendszerváltás után parlamenti képviselő lett (1995-ig). Írói munkásságára a műfaji változatosság jellemző. Írt verseket, novellákat, regényeket, színdarabokat, forgatókönyveket. Összegyűjtött műveinek kiadása már a 24. kötetnél tart. Arvo Valton nevét és műveit külföldön is jól ismerik. Több mint harminc nyelvre fordították le írásait és 15 nyelven jelent meg önálló kötete.

1972-ben járt először Magyarországon egy szovjet íróküldöttség tagjaként, és akkortájt jelent meg magyarul első novellája. Azóta két novelláskötete is megjelent hazánkban: A hurok és más elbeszélések 1974-ben, és a Végjáték 2005-ben. Van magyar nyelvű verseskötete is és versei olvashatók a Nagyvilág c. folyóirat 2013. novemberi számában. Aforizmáit Miniatűrök címmel Pusztay János fordította és adta ki.[1]

Szóba került az is, hogy jó kapcsolatokat ápol a kárpátaljai magyarokkal, többször járt náluk és művei is jelentek meg Ungváron. Ennek élő bizonyítékaként az irodalmi esten megjelent Antonenkó Miklós az Ungvári Egyetem oktatója és bemutatta az Ungváron megjelent Kávéházi párbeszédek c. Arvo Valton kötetet. (Ennek ismertetésére egy későbbi számunkban visszatérünk.

Arvo Valton jó nevű műfordító is. Fordít többek közt oroszból, udmurtból, mariból, moksa-mordvinból és magyarból is. Különösen szívügyének tekinti az oroszországi kisebb finnugor népek irodalmának megismertetését az észt olvasóközönséggel. Mint elmondta ezek értékes irodalmak, és nekünk kötelességünk segíteni fejlődésüket. (Legutóbbi észtországi utam során magam is csodálkozva állapítottam meg, hogy milyen nagy számban jelennek meg Tallinnban a kis rokon népek irodalmát bemutató művek. Ha nálunk csak fele annyi jelennék meg, már annak is örülhetnénk.) A fentiek ismeretében nem csodálkozhatunk azon, hogy Arvo Valton fontos szerepet játszott a Finnugor Írószövetség megalapításában és vezetésében, mint alelnök (1993–1996) és elnök (1996–2010). Ennek kapcsán Arvo Valton meleg szavakkal emlékezett meg Domokos Péter professzorról, aki magyar részről töltött be fontos szerepet a finnugor írómozgalomban.

Az elnöki posztot jelenleg vendégünk beszélgetőpartnere, Pusztay János professzor tölti be, akitől azt is megtudtuk, hogy 2015 szeptemberében Magyarországon rendezik a következő Finnugor Írókongresszust.

A jó hangulatú, színvonalas rendezvény egy Corelli hegedűszonátával és Arvo Valton köszönő szavaival zárult. Nem az ünneprontás szándékával jegyzem meg, hogy sajnos nagyon kevesen voltunk. Ez volt a szép este egyetlen negatívuma.

Másnap este az ELTE Finnugor Tanszékén a Magyar–Észt Társaság vendége volt Arvo Valton. Ezúttal Bereczki András a Társaság ügyvezető elnöke (egyben Észtország tiszteletbeli főkonzulja) beszélgetett a vendéggel és tolmácsolta szavait (éppúgy mint az írószövetségi rendezvényen). Itt nagyjából ugyanazok a témák kerültek szóba, mint az előző este. Még a korábbinál is nagyobb szerepet kaptak a kis finnugor irodalmak, ezeket nemcsak fordította, de tanította is Arvo Valton. Ez alkalommal is beszélt a kis finnugor irodalmak kezdeteiről, a komi Kuratovról, és az udmurt Verescsaginról, akik népük első költői voltak. Beszélt az 1920-as évekbeli fellendülésről, majd a 30-as évekbeli terrorról, amikor a szó szoros értelmében kiirtották ezeknek a népeknek az íróit.

A beszélgetéshez hozzászólt Árpás Károly is, aki Arvo Valton munkásságának egyik legjobb magyarországi ismerője.[2] Hosszabban-rövidebben szó esett még az író magyarországi emlékeiről, az észt politikai és irodalmi életről, az észt–magyar és az észt–orosz kapcsolatokról.

Befejezésül egy teljesen szubjektív megjegyzés: Arvo Valton rendkívül rokonszenves ember, nem úgy viselkedik, mint az észt irodalom élő klasszikusa, hanem mint egy joviális idős bácsi, akiben azonban jó adag irónia és önirónia van. Fel is jegyeztem magamnak azt a kijelentését, hogy „az önirónia az erő jele”. A mosolygó arc mögött ez az erő ma is megvan Arvo Valtonban, és megvolt, megvan az észtekben is. Csak így maradhattak meg a szovjet elnyomás alatt és csak így szerezhették vissza függetlenségüket.

 

Csúcs Sándor

[1]   A kötetet ismertettük és belőle szemelvényeket közöltünk 2013. márciusi számunkban.

[2]   Árpás Károly írásaira az Interneten is rátalálhatunk, ha a Google keresőjébe beírjuk: Arvo Valton magyarul.

Reply