Horváth Laura: 2014. ősz: Petroszkoj – Lahtira készülve

2014. ősz: Petroszkoj – Lahtira készülve

 

Ez év szeptemberében részt vettem magyar delegáltként – Szíj Enikővel, Salánki Zsuzsával és Nanovfszky Györggyel együtt – egy konferencián Petroszkojban. A konferencia (pontos nevén: a „Finnugor Népek Nemzetközi Időközi Konferenciája”) kitűzött célja az aktuális problémák megvitatása, valamint a soron következő Finnugor Népek Világkongresszusa szervezésének megkezdése volt, melyet 2016-ban tartanak majd a finnországi Lahti városában. Mivel személyesen még sosem vettem részt se a Világkongresszuson, se pedig annak előkészítésében, érdeklődéssel vártam az eseményt, melynek szervezői a Finnugor Népek Világkongresszusa Konzultatív Bizottságán és a karél kormányon kívül a Nuori Karjala nevű karjalai ifjúsági szervezet tagjai voltak. A konferencián delegáltként 76-an, megfigyelőként pedig 62-en vettek részt.

Az esemény kétnapos volt (2014. szeptember 3–4), minden egy helyen zajlott a város legmodernebb szállodájában (Park Inn by Radisson Petrozavodsk): a küldötteket és a megfigyelőket ott szállásolták el, a szekcióülések is ott zajlottak, ez lehetőséget adott a résztvevőknek arra, hogy az étkezések közben és a szünetekben is eszmecserét folytassanak. A konferencia nyelve egyértelműen az orosz volt, de néhányan angolul is felszólaltak – a szervezők biztosítottak szinkrontolmácsolást.

Az első nap a regisztrációt követően a küldöttek köszöntésével kezdődött – felszólalt például a következő kongresszusnak helyet adó Lahti polgármestere is, aki bemutatta Lahtit és beszélt arról, hogy mi teszi városát alkalmassá a kongresszus szervezésére. Ezt beszámolók követték az előző világkongresszus eredményeiről, határozatairól – Valerij Markov és Nyina Neszterova beszéde után pedig a küldöttek, megfigyelők lehetőséget kaptak, hogy beszámoljanak saját szervezetük tevékenységéről a világkongresszus óta eltelt időszakban. [Később kiderült, hogy a megfigyelők erről a lehetőségről nem tudtak (vagy legalábbis nagy részük nem), azt gondolták, hogy ők nem szólalhatnak fel sem a konferencián, sem a kongresszuson. Valójában a megfigyelőknek ugyanolyan hozzászólási, felszólalási joguk van, mint a delegáltaknak, csak éppen nem szavazhatnak, ha szavazásra kerülne sor. Ilyen félreértések tisztázása végett volt hasznos például a következő nap egyik munkaszekciója, melyen a következő kongresszushoz kapcsolódó szabályokat tárgyalták.]

Este elmentünk egy gálára, melyen különböző karjalai szervezeteknek a 25 éves fennállását ünnepelték – a rövid kulturális műsort beszédek (időnként versben) és virágátadások sora követte, ennek következtében az eredetileg másfél órásra tervezett program csaknem négyórásra nyúlt. Tolmácsolás ezen a programon nem volt, és minden oroszul zajlott (két felszólaló beszélt kicsit karjalaiul, illetve az egyébként perfekt orosz Tõnu Seilenthal finnül tartott beszédet). Újra bebizonyosodott, hogy oroszul ebben a közegben nagyon ajánlott felsőfokon tudni – nemcsak a gála eseményeire gondolva itt, hanem arra is, hogy hiába volt szinkrontolmácsolás, az oroszországiak sokszor – nem számítva arra, hogy valaki angolul szólal fel – nem vitték magukkal a terembe az eszközöket, így az angol nyelvű felszólalásokat gyakran morajlás kísérte, időnként nehéz volt így a munka. A buszút a gálára, egy konzervatóriumba viszont jó volt például arra, hogy különféle emberek egymás mellé kerüljenek – én például odafelé a lahti polgármester mellett ültem, mert mikor felszállt, mellettem volt hely, és kellemesen elbeszélgettem vele Lahtiról, Karjaláról. (Érdeklődött, hogy mivel foglalkozom, mi a disszertációtémám, én pedig, hogy ő tősgyökeres lahti lakos-e – mire elnevette magát, és azt mondta, hogy nem ismer senkit, aki tősgyökeres lahti lakos lenne.)

A következő napon kezdődött el a tulajdonképpeni munka: két szekcióba lehetett előzőleg jelentkezni: az egyik, ahogy fent már említettem, a következő kongresszust érintő szabályokkal foglalkozott, a másik pedig a kongresszus fő témáját és szekcióinak témáit tárgyalta. A szekciókban nem ugyanannyi ember vett részt: a második szekcióban jóval több résztvevő képviseltette magát. Én ez utóbbin vettem részt, így az azon történt eseményekről tudok beszámolni.

Előző nap annyian szerettek volna felszólalni a fő szekcióban, hogy nem jutott mindenkire idő, és sajnos ennek az volt a következménye, hogy a szekcióban, ahol témajavaslatokat kellett volna megadni és utána indokolni azokat, néhányan, akik előző nap nem kaptak szót, a szervezetük munkájáról kezdtek el beszélni, ami nem mozdította elő a csoport munkáját. A munkamenet az volt, hogy mindenki előrement egy mikrofonhoz, elmondta a javaslatát, a többiek pedig hozzászólhattak. Általában nyelvvel, nyelvrevitalizációval kapcsolatos javaslatokat lehetett hallani, ezek mellett szó esett arról, hogy lehetne előadónak meghívni szakmódszertannal foglalkozó pedagógiai szakértőket, illetve tanárokat a kongresszusra, hogy az utóbbiak megismerhessék az új tanítási technikákat és beépíthessék azokat tanári gyakorlatukba, és lehetne az új oktatási módszerek megvitatására, megismerésére építeni a kongresszust. Anatolij Grigorjev, egy karjalai szervezet tagja elkeseredett hangon beszélt róla, hogy milyen rossz a helyzet Karjalában, az egyetlen karjalai nyelvű újságot annyira ritkán fogják kiadni, hogy ez gyakorlatilag az újság megszűnését jelenti, valamint arról, hogy milyen nagy a szegénység, munkanélküliség, és mivel kilátástalanság van, ezért az alkoholisták száma is egyre nő. Úgy vélte, hogy az alkoholizmus ellen való harc, az egészséges életre való nevelés jó témája vagy résztémája lenne a kongresszusnak, mivel az alkoholizmus visszaszorításával az élet más területeire is jobban lehet majd koncentrálni. Ő volt az egyetlen az oroszországiak közül, aki ilyen nyíltan beszélt a problémákról is, mert általában a beszámolókban, hozzászólásokban ez kevésbé jelent meg – a küldöttek inkább a pozitívumokra összpontosítottak. A szekció egyik moderátora ezután összefoglalta az eddig elhangzottakat, méghozzá úgy, hogy az összesen egy küldött által említett „fenntartható fejlődés” témáját helyezte előtérbe, mivel úgy vélte, az a legjobb téma. A délutáni záróeseményen is ő tárta a Konzultatív Bizottság elé, hogy a csoport konszenzussal elfogadta a témát, így hirtelen vita alakult ki, mivel néhányan a nem oroszországi küldöttek közül tiltakoztak, hiszen semmiféle szavazás nem történt erről. A Konzultatív Bizottság később elfogadta a témát mint a kongresszus fő témáját, viszont lesznek alszekciók, amikben például nyelvi kérdések is szerepet kapnak majd.

Összességében sok szempontból tanulságosnak találtam a konferenciát: annak érdekében, hogy pezsgő véleménycsere tudjon kialakulni egyes kérdésekről a küldöttek, megfigyelők között, még bőven van mit tenni (például hosszú beszámolók, előadások helyett inkább többet beszélgessenek az érintettek megadott témákról, a beszámolókat pedig küldjék el mailben előzőleg, hogy mindenki elolvashassa őket), viszont sok emberrel megismerkedtem, életemben először beszéltem, sétáltam például nyenyecekkel, és körbeülve egy asztalt fiatal hantikkal, marikkal, udmurtokkal, észtekkel, finnekkel és nyenyecekkel, kötetlenül tudtunk beszélgetni a problémákról, tapasztalatokról.

Horváth Laura

Reply