F. Gulyás Nikolett ‒ Németh Szilvia: Terepmunka a mocsárban
Terepmunka a mocsárban
Idén nyáron több magyar expedíció is indult obi-ugor nyelvrokonaink lakóhelyére, melyek közül a jelen írás az ELTE Finnugor Tanszék fiatal kutatóinak tapasztalatairól számol be. A tanszéken jelenleg két OTKA-projekt van folyamatban. Az ugor nyelvek tipológiai adatbázisa (K 104249) kutatás keretében F. Gulyás Nikolett hanti területeken végzett terepmunkát. Ennek célja egyrészt a szinjai hanti nyelv egyes morfoszintaktikai és szemantikai jellegzetességeinek feltárása volt, másfelől a szurguti hantiban a személytelenség kódolási módjainak feltérképezése kérdőíves módszerrel. Németh Szilvia és Anastasia Saypasheva pedig A többnyelvűség megnyilvánulásai finnugor közösségekben (FNN 107793) nevű program keretében a manysik körében gyűjtött. Céljuk manysik egymással való beszélgetéseinek rögzítése volt, az adatközlők szociolingvisztikai hátterének lejegyzésével (kérdőív).
A terepmunka 2014. június-júliusában zajlott, első állomása Hanti-Manszijszk volt, ahol tanszékünk korábbi lektora, Szofia Onyina volt segítségünkre az Autonóm Körzet fővárosával való megismerkedésben, valamint a hanti adatközlőkkel való kapcsolatfelvételben. A manysi informátorokkal való találkozások jórészt Szvetlana Gyinyiszlamova, az Obi-Ugor Kutatóintézet munkatársának jóvoltából jöhettek létre.
Bár Hanti-Manszijszk építészetében nagy hangsúlyt fektetnek az őslakosok hagyományainak megjelenítésére (például kónuszos sátor alakú a bevásárlóközpont épülete, oldalát pedig rénszarvasos mozaikok díszítik), tapasztalataink szerint a nyelvi helyzet korántsem biztató. Az obi-ugor értelmiség legnagyobb része ma is ebben a városban él, és még körükben is megfigyelhető az egy generáció alatt végbemenő nyelvcsere. A hantiknál az erős nyelvi tagoltság, valamint az ennek ellenére egységes irodalmi normára való törekvések is a nyelvvesztés folyamatát táplálják. Rövid ottlétünk alatt jártunk a Jugor Állami Egyetemen, az Obi-Ugor Kutatóintézetben, felkerestük az Obi-Ugor Színház munkatársait, valamint az anyanyelvi sajtó (Luima Szeriposz, Hanti Jaszang) szerkesztőségeit. A legtöbb időt az intézeti könyvtárban töltöttük, ahol egyrészt újabb szakirodalmat gyűjtöttünk, másrészt interjúkat készítettünk az adatközlőkkel, alkalmanként pedig bennünket kérdezgettek Magyarországról.
Hanti-Manszijszkban találkoztunk a Szegedi Tudományegyetem Finnugor Tanszékének oktatóival is, Sipőcz Katalinnal és Bíró Bernadettel, akik (többek között) saját OTKA kutatásuk (K 101652) miatt érkeztek Szibériába. Szvetlana Gyinyiszlamova vezetésével együtt indultunk észak felé, a Szoszva és Ljápin mentén élő manysikhoz. Először Berjozovóba repültünk, ahol rövid tartózkodásunk ellenére sikerült interjút készíteni. Innen az Északi-Szoszván hajóval indultunk tovább. A folyó középső folyásánál található Szoszva faluban eltöltött napok során meglátogattuk a Seskin Múzeumot (ahol az Obi-Ugor Színház dokumentumfilmet forgatott). A település lakosainak nagyja manysi származású, a fiatalok azonban már nem beszélik a nyelvet, a középkorúak közül is kevesen. A két szomszédos faluban, Lombovozsban és Kimkiszujban azonban aktív nyelvközösség él. Utóbbiban sikerült dolgoznunk, de sajnos igen rövid ideig – ide csak kb. 2 órás motorcsónakúttal lehet eljutni. Szoszvából tovább indultunk északra, Szaranpaulba. A település regionális viszonylatban nagy, betonozott utcákkal, amely még jobban kiemelte a kontrasztot következő állomásunkkal, Jászunttal. Ez az aprócska, a Ljápin-, Mányja- és Hulga-folyó összetalálkozásán álló falu a nyáron szervezett Mány Uszkve (Kis Város) gyerektábor miatt ilyenkor élettel telik meg, de az év többi időszakában csak kevés lakost számlál. Több összedőlt, elhagyott ház is áll a dácsának használt épületek között. A házakat még földút sem köti össze. A manysi tábor gyermek résztvevői manysi, komi, hanti és orosz származásúak, de döntő többségük orosz anyanyelvű. A rendezvény alatt tradicionális sátrakban laknak és a manysi kultúra elemeivel ismerkednek (varrás, játékok), valamint az Urálban kirándulnak. Jászunt után a környék egy másik faluját, a félig manysi, félig komi Sekuriát is felkerestük. Itt találkoztunk utunk során az egyetlen oroszul alig tudó, ténylegesen manysi domináns adatközlővel. Domna Vasziljevna középkorú fiával manysiul, vejével pedig komiul beszélget. A falu építészeti szempontból is érdekes, hiszen több, funkcionáló lábasházat is találni. Ezen kívül két külön temető is található a település mellett, az egyik a pravoszláv komik, a másik a hagyományos módon temetkező manysik számára létesült.
A manysi expedíció során mintegy 1600 km-t töltöttünk vízen, megismerkedtük a szibériai folyók nyugodt és viharos arcával is. Összesen mintegy 24 adatközlővel készítettünk interjút, a gyűjtőút tehát sikeresnek mondható.
A hanti expedíció útvonala Hanti-Manszijszkból Kogalimig vezetett, a hozzávetőleg 500 km-es utat busszal és autóval tettük meg. Szofia Onyinával, a kutatóintézet munkatársaival, valamint más értelmiségiekkel együtt utaztunk Nyeftye-Juganszkba. A viszonylag fiatal „olajváros” legfőbb látványossága az Ob jugáni szakasza, melynek partján egy orosz skanzent lehet megtekinteni. A városban nagyon kevés hanti él, ráadásul elég későn érkeztünk ide, ennek ellenére sikerült két adatközlővel dolgozni. Másnap indultunk a következő program helyszínére Szkazkába. Szkazka egy üdülő- és sportközpont Nyeftye-Juganszktól nem messze, az erdő közepén található. Itt nyaranta evezősversenyt rendeznek, amit egyben obi-ugor fesztiválként tartanak számon. Valóban nagyon sok őslakossal lehetett találkozni, egy részük hagyományos vagy éppen modern népviseletbe öltözött, elvétve pedig manysi és hanti beszédet is lehetett hallani. Idén készült el egy, a tradicionális hanti életformát bemutatni hivatott kis múzeum, melynek létrehozásában többek között anyanyelvi konzultánsunk, Ludmila Kajukova is részt vett. Az evezősversenyeken kívül obi-ugor gyerekcsoportok mutattak be erősen modernizált néptáncokat, ezen kívül ügyességi vetélkedőkön is részt lehetett venni, továbbá rénprémből és csontból készült ajándéktárgyakat vásárolni. Szkazkából új vendéglátómmal, a szurguti hanti Oleszja Szopocsinával (Aliszkával) folytattuk az expedíciót. Egy hetet töltöttem Aliszkáéknál Kogalimban, ami egy fiatal, közepes méretű város, ahol elég sok szurguti hanti él. Tapasztalataim szerint a városi hantik teljesen kétnyelvűek, mind az idősebb, mind a fiatalabb generáció beszélői, gyakoriak a vegyesházasságok, ahol általában a hanti nyelv háttérbe szorul az orosz mellett. Azok a városi szurguti beszélők, akikkel együtt dolgoztam általában pozitívan viszonyultak a saját nyelvhasználatukhoz, másokkal szemben azonban sokszor kritikusak voltak. Többségük fontosnak tartotta, hogy hantiul beszéljen a gyerekével, ennek ellenére ezt a gyakorlatban csak ritkán tapasztaltam. A szurguti hanti revitalizációs lehetőségeit nagyban szűkíti, hogy az irodalmi nyelv nem sztenderdizált, jelenleg Agrafena Peszikova dolgozik az egységes szurguti hanti helyesírás létrehozásán. Szurguti hantiul is megjelent már minden általános iskolás évfolyam számára olvasókönyv, valamint létezik tromagáni–orosz kétnyelvű folyóirat is. Vendéglátóim jóvoltából a tervezettnél több adatközlővel sikerült együtt dolgozni, akik nagyon lelkiismeretesen és türelmesen töltötték ki a kérdőíveket, számos érdekes történetet és mesét mondtak, megmutatták a népviseleteiket vagy éppen néptáncbemutatót tartottak. A terepmunka legizgalmasabb része volt, amikor több napot tölthettünk különböző szálláshelyeken Kogalim közelében. Az első alkalommal Zoja Kecsimova családjánál vendégeskedtünk, itt több órányi felvételt sikerült gyűjteni, ezen kívül részt vehettem a családi programokban: a nőkkel közösen főztünk, a férfiak pedig elvittek magukkal horgászni. A másik szálláshelyen Marina Szardakova volt a vendéglátónk, vele már nagyon sok gyűjtő dolgozott korábban, és nekünk is több órányi anyagot közölt. A szálláshelyen élő szurgutiak körében teljesen természetes volt, hogy hantiul beszéltek, noha körükben is mindenki kétnyelvű. Úgy tűnik, hogy itt is érvényes az az általánosan jellemző helyzet, hogy a nyelv megmaradása szempontjából a jelenkori kihívásokra is választ adó, mégis hagyományos életforma jobb lehetőségeket kínál a városi léttel szemben. A hanti gyűjtőút során összesen 17 adatközlővel dolgoztunk, így az expedíció sikeresnek tekinthető.
Végezetül köszönetet mondunk Szvetlána Gyiniszlamovának, Szofia Onyinának és Oleszja Szopocsinának az expedíció során nyújtott segítségért. Jelen írás az OTKA FNN 107793 és K 104249 sz. projekt keretében készült.
F. Gulyás Nikolett ‒ Németh Szilvia
- Pusztay János: A komi nyelvű iskolai terminológiai szótárak néhány adata
- Horváth Laura: 2014. ősz: Petroszkoj – Lahtira készülve