Proba Banner

Maticsák Sándor: Finnugorok végveszélyben. A 2012-es oroszországi népszámlálás eredményei

Finnugorok végveszélyben

A 2012-es oroszországi népszámlálás eredményei

 

Az interneten elérhető a legutóbbi, 2010-es oroszországi népszámlálás összesített adat­sora. Eb­ben a rövid áttekintésben a finnugor népességre vonatkozó legfőbb mu­tatókat igyekszem köz­re­ad­ni. A 2002-es cenzus eredményeit Sipőcz Katalin fog­lalta össze, írása a Finnugor Világ X. év­folyamának 2. számában jelent meg (2005 júniusában).

A legfrissebb adatok lesújtóak, megdöbbentőek. A finnugrista szakemberek rég­óta kongatják a vészharangot, nemzethalálokat vízionálva. Sajnos, a legújabb adat­sorok azt mutatják, hogy né­hány nép esetében elérkeztünk a már vissza­for­dít­hatatlannak tűnő határokig, de a drámai fogyás és nyelvvesztés – hacsak nem tör­ténik valami csodaszámba menő pozitív változás – az ún. na­gyobb (?) né­pe­ket, nyelveket is hamarosan végveszélybe sodorja. (Oroszországi rokonaink nyel­vi helyzetét, reménytelen jövőképét szemléletesen mutatja be Pusztay János 2006-ban meg­je­lent, Nyelvével hal a nemzet c. könyvében. A helyzet azóta to­vább romlott.)

Az adatsorokat természetesen a megfelelő óvatossággal és kritikával kell ke­zel­ni. Ennek kü­lön­féle okai vannak. A népszámlálás merev rovataiba igen nehezen lehet be­sorolni a ve­gyes­há­zas­ságok gyermekeit vagy a kevert lakosságú területek népességét (pl. egy manysi–orosz frigy­ből született gyermek Zürjénföldre költözve feleségül vesz egy udmurt lányt, vajon a gyerekeik milyen nemzetiségűnek fogják vallani magukat?) S azt sem szabad elfelejteni, hogy – habár már el­múltak azok az idők, amikro Sztálin kivégeztette a nép­számlálás vezetőt, mert a Szovjetunió la­kosainak összlétszáma jócskán elmaradt az „előírtnál” – még mindig fontos szerepet játsz­hat­nak külső szempontok is valamely nemzetiséghez sorolásban (erre ld. a későbbiekben az ún. „meg­élhetési manysik” megjelenését). S nem utolsósorban nehéz értelmezni az olyan adat­so­ro­kat, mint pl. a 2002-es népszámlálásé, ahol 73 fő vallotta magát vótnak, de ugyanakkor 778-an je­lezték, hogy tudnak vótul (vö. Sipőcz 2006: 26).

 

  1. A lélekszámra vonatkozó adatok

Elsőként nézzük meg, milyen az uráli népesség létszáma és százalékos aránya Orosz­or­szá­g­ban a 2010-es nép­szám­lálás adatai alapján (a népnév előtti szám Oroszország 194 nem­ze­ti­sé­gé­nek rang­­sorában elfoglalt helyüket jelzi). A százalékos adatok az össznépességből (145 166 731) való részesedésüket mutatják:

 9. mordvin [1] 744 237 0,52 %
 13. udmurt 552 299 0,39 %
 14. mari [2] 547 605 0,38 %
 26. komi [3] 228 235 0,16 %
 42. komi-permják [4] 94 456 0,07 %
 48. karjalai 60 815 0,04 %
 51. nyenyec 44 640 0,03 %
 60. hanti 30 943 0,02 %
 66. finn [5] 19 826 0,01 %
 68 észt [6] 17 875 0,01 %
 74. manysi 12 269 0,01 %
 88. vepsze 5 936
 100. szölkup 3 649
 109. magyar 2 781
 120. számi 1 771
 138. nganaszan 862
 151. inkeri finn 441
 162. izsór 266
 164. enyec 227
 178. vót 64
  összesen: 2 369 197  

 

Megjegyzések a táblázathoz:

[1] Erza és moksa összesen. A népszámlálás során 57 008 fő vallotta magát er­zá­nak, 4767 (!) pedig mok­sá­nak (2002-ben: 84 407, ill. 49 624). – Itt jegyzem meg, hogy a népszámlálás hivatalos adatsora nem su­gall egyértelmű képet. Si­pőcz Katalin a 134.031 fős erza és moksa létszámot többletként adta hozzá a mord­­v­inokéhoz, én úgy olvasom ki az adatokból, hogy ez a népesség része az össz­­mordvinságnak.

[2] Hegyi és mezei cseremisz összesen. A népszámlálás során 23 559 fő vallotta ma­gát hegyi, s csak 218 me­zei cseremisznek (2002-ben 18 515, ill. 56 119).

[3] Komi és izsmai összesen. Utóbbiak létszáma 6 420 (2002: 15 607).

[4] A magyar szakirodalomban a komi-permjákot általában a komi egyik nyelv­já­rá­sának tekintik. Az orosz­or­szági hivatalosságok (az „oszd meg és uralkodj-elv je­gyében”, hasonlóan az erza–moksa prob­le­ma­ti­ká­hoz) két külön nyelvnek ve­szik őket. Ebben a statisztikai kimutatásban, a népszámlálás adatsorait kö­vet­ve, két külön sorban tüntetem fel őket, de magam is szerencsésebbnek vélem, ha egy komi nyelvről be­szélünk. Úgy egyébként a komi a 24. helyen állna az orosz­országi nemzetiségek sorában.

[5] A nemzatalkotó államok (magyarok, finnek, észtek) képviselőit általában nem szoktuk az oroszországi rangsorokban feltüntetni, de informatív jelleggel talán érdemes itt sz­e­re­pel­tetni őket.

[6] Beleszámítva a magát szetunak valló 214 főt is.

 

Az uráli népesség létszáma az elmúlt négy népszámlálás adatai alapján a következőképpen változott (kerekített adatokkal):

  2010 2002 1989 1979
mordvin 744 200 843 300 1 154 000 1 192 000
udmurt 552 300 636 900 746 800 713 700
mari 547 600 604 300 670 900 622 000
komi 228 200 293 400 344 500 326 700
komi-permják 94 500 125 200 152 000 150 800
karjalai 60 800 93 300 130 900 138 400
nyenyec 44 600 41 300 34 700 29 900
hanti 30 900 28 700 22 500 20 900
finn 20 300 34 100 47 100* 55 700*
észt 17 900 28 100 46 400* 55 500*
manysi 12 300 11 400 8 500 7 600
vepsze 5 900 8 200 12 500 8 100
szölkup 3 700 4 300 3 600 3 600
magyar 2 800 3 800 5 700* 4 300*
számi 1 800 2 000 1 900 1 900
nganaszan 862 834 1 300 867
inkeri finn 441 314
izsór 266 327 820 748
enyec 227 237 209
vót 64 73
lív 226
összesen 2 369 000 2 760 000 3 385 000 3 333 000

 

* Csak a mai Oroszország területén. (Az 1989-es és az 1979-es népszámlálás idején még létezett a Szovjetunió.)

 

A táblázat adataiból, sajnos, világosan kiolvasható a cseppet sem szívderítő ten­­dencia: orosz­országi rokonaink nagy többsége fogy, gyorsan fogy. Látszatra né­­mi örömre is van okunk: elé­ge­dettek lehetnénk három népesség demográfiai ada­­tainak alakulásával, hiszen a hantik, a manysik és a nyenyecek létszáma emel­­kedik. Itt azonban másról van szó. A szibériai olajmezők ha­talmas, sokmil­liár­dos hasznából juttatott „olajfillérek”, úgy tűnik, elegendő vonzóerőt je­len­te­nek sok embernek, az ő végtelen nyomorúságúkat még ezek az összegek is eny­hít­­hetik, így – em­berileg teljességgel érthető módon – egyre többen vallják ma­gu­­kat az őslakosság kép­vi­se­lői­nek. Sajnos, az anyanyelvre vonatkozó adatok (ld. lej­jebb) egyértelműen mutatják, hogy itt szó nincs valódi, belső né­pes­ség­nö­ve­ke­dés­ről.

 

A 2010-es lélekszámok változásának 2002-höz és 1989-hez viszonyított mértéke még meg­­döb­ben­tőbb képet mu­tat (az adatok százalékban vannak megadva):

  2010/2002     2010/1989
nyenyec + 8,1 manysi + 44,7
hanti + 7,9 nyenyec + 28,5
manysi + 7,3 hanti + 37,3
mari − 9,4 szölkup + 02,7
számi − 11,1 számi – 05,3
mordvin − 11,8 mari – 18,4
udmurt − 13,3 udmurt – 26,1
szölkup − 14,1 komi – 33,8
komi − 22,2 mordvin – 35,5
komi-permják − 24,6 komi-permják – 37,8
vepsze − 27,9 vepsze – 52,8
karjalai − 34,9 karjalai – 53,6
összesen – 14,2 összesen – 30,0

 

Huszonegy év alatt az uráli népesség közel egyharmada tűnt el! Érdemes meg­nézni, hogy va­jon más, Oroszországban (is) jelen lévő nyelvcsaládokat is ilyen mértékben sújt-e a né­pes­ség­fo­gyás. Az alábbi táblázatba – a teljesség igé­nye nélkül, hiszen e rövid cikknek nem lehet feladata át­fogó elemzést adni Orosz­­ország népeiről – a főbb törökségi, kaukázusi, paleoszibériai és mand­zsu-tun­­guz nyelveket vettem fel:

 

Törökségi 2002 2010 változás
 18. kumük 422 409 503 060 + 19,09 %
 40. nogaj 90 666 103 660 + 14,33 %
 27. karacsaj 192 182 218 403 + 13,64 %
 71. gagauz 12 210 13 690 + 12,12 %
 25. tuvai (szaján) 243 442 263 934 + 08,42 %
 19. jakut 443 852 478 085 + 07,71 %
 38. balkár 108 426 112 924 + 04,15 %
 46. hakasz 75 622 72 959 − 03,52 %
 2. tatár 5 554 601 5 310 649 − 04,39 %
 4. baskír 1 673 389 1 584 554 − 05,31 %
 128. karakalpak 1 609 1 466 − 08,89 %
 5. csuvas 1 637 094 1 435 872 − 12,29 %
 85. szibériai tatár 9 611 6 779 − 29,47 %
 113. krími tatár 4 131 2 449 − 40,72 %
 170. karaim 366 205 − 43,99 %

 

Kaukázusi 2002 2010 változás
 144. megrel 433 600 + 38,57 %
 45. cserkesz 60 517 73 184 + 20,93 %
 12. dargi 510 156 589 386 + 15,53 %
 20. lezg 411 535 473 722 + 15,11 %
 31. lak 156 545 178 630 + 14,11 %
 8. avar 814 473 912 090 + 11,99 %
 22. ingus 413 016 444 833 + 07,70 %
 6. csecsen 1 360 253 1 431 360 + 05,23 %
17. kabard 519 958 516 826 − 00,60 %
 78. abház 11 366 11 249 − 01,03 %
 37. adigei 128 528 124 835 − 02,87 %

 

Mandzsu-tunguz 2002 2010 változás
 65. even 19 071 21 830 + 14,47 %
 54. evenki 35 527 38 396 + 08,08 %
 75. nanaj 12 160 12 003 − 01,29 %
 147. negidal 567 513 − 09,52 %
 145. orocs 686 596 − 13,12 %

 

Paloszibériai 2002 2010 változás
 123. jukagír 1 509 1 603 + 06,23 %
 69. csukcs 15 767 15 908 + 00,89 %
 105. itelmen 3 180 3 193 + 00,41 %
 82. korják 8 743 7 953 − 09,04 %
 93. nyivh 5 162 4 652 − 09,88 %
 130 ket 1 494 1 219 − 18,41 %

 

Az elmúlt két cenzus adatai alapján egyértelműnek látszik a kaukázusi népek gya­rapodása (ez nem választható el a vallási kérdésektől). A többi népcsoport hely­zete vegyesebb képet mu­tat, de összességében elmondható, hogy sem a tö­rök­ségi, sem a mandzsu-tunguz nyelvcsaládot nem sújtja olyan mértékű né­pes­ség­fogyás, mint az uráliakét (ráadásul az előbbiben található az orosz­országi nyel­vek élmezőnyébe tartozó tatár, baskír és csuvas is, együttesen majdnem ki­lenc­­millió fővel). Talán a paleoszibériai nyelvekkel vetélkedünk a „kihalási verseny” kétes di­cső­­sé­get hozó első helyéért… – A pontos elemzéshez érdemes len­ne földrajzi egységek szerint is megvizsgálni a változásokat, itt csak egy szem­betűnő mozzanatot emelek ki: a Kö­zép­ső-Volga-vidék népességfogyása, a finn­ugor (mordvin, mari, udmurt) és a törökségi (tatár, csuvas, baskír) csök­ke­né­se azonos tendenciát mutat. – Az orosz népesség is csökken, a fogyás mértéke 4,2% (115 889 000 főről 111 017 000 főre, ez egy évtized alatt közel ötmillió fős veszteség!).

 

 

  1. Az anyanyelv kérdése

Itt rögtön pontosítanom kell, mert az oroszországi népszámlálásokon a kisebb né­pek ese­té­ben nem az anyanyelv-használatra/-tudásra kérdeztek rá, hanem (tá­gabb értelemben véve) a nyelv­tudásra, azaz arról állnak rendelkezésünkre ada­tok, Oroszországban hányan vallják, hogy be­szélik az adott nyelvet. Az nem va­ló­színű, hogy a manysit vagy a hantit idegen nyelvként so­kan beszélnék, de – mint ahogy S­ipőcz Katalin is rámutatott idézett cikkében – néhol ko­mo­lyabb el­té­rések le­het­nek, pl. 2002-ben karjalai nyelvtudást 52.880 fő „vallott be”, de kö­zülük 6700-an orosz nemzetiségűek voltak (Sipőcz 2005: 24). (Persze, nagyon nehéz meg­mon­da­ni, egy vegyeshá­zasságban ki minek számít/tartja magát, s egy­általán, kik vállalják fel, hogy be­szé­lik az adott nyelvet.) Az alábbi sta­tisz­ti­kai adatsorban az adott nyelv összes be­szélőjét fel­tün­te­tem (így meglehet, hogy a va­lóságosnál hízelgőbb képet ka­punk). Az egyszerűség kedvéért te­hát egy nyelv minden beszélőjét anyanyelvinek tekintem.

 

Az anyanyelvüket használók aránya 2002-ben:

nyenyec 41 300 31 300 75,8 %
komi-permják 125 200 94 300 75,3 %
mari 604 300 451 000 74,6 %
komi 293 400 217 300 74,1 %
mordvin 843 300 614 300 72,8 %
udmurt 636 900 463 800 72,8 %
vepsze 8 200 5 800 70,2 %
nganaszan 834 505 60,1 %
karjalai 93 300 52 900 56,7 %
enyec 237 119 50,2 %
hanti 28 700 13 600 47,3 %
számi 2 000 787 39,4 %
szölkup 4 300 1 600 38,2 %
manysi 11 400 2 800 24,1 %
izsór 327 362?
összesen 2 760 000 1 950 500 70,7 %

 

Anyanyelvüket használók aránya 2010-ben:

mari 547 600 388 400 70,9 %
komi 228 200 156 100 68,5 %
komi-permják 94 500 63 100 66,8 %
vepsze 5 900 3 600 61,2 %
udmurt 552 300 324 300 58,7 %
mordvin 744 200 431 700 58,0 %
nyenyec 44 600 21 900 49,2 %
izsór 266 123 46,2 %
karjalai 60 800 25 600 42,1 %
hanti 30 900 9 600 31,0 %
szölkup 3 700 1 000 27,6 %
számi 1 800 353 19,6 %
enyec 227 43 18,9 %
nganaszan 862 125 14,5 %
manysi 12 300 938 7,6 %
összesen 2 369 000 1 427 800 60,3%

 

Ezek az adatsorok még a lélekszámra vonatkozó statisztikáknál is el­ke­se­rí­tőb­bek: nyelv­ro­ko­naink szűk évtized alatt tízszázalékos csökkenést szenvedtek el, s összességében már csak más­fél millióra tehető az oroszországi uráli nyel­ve­ket beszélők összlétszáma! Egész siralmas a vo­gu­lok helyzete, anyanyelvi be­szé­lőik száma mára már ezer fő alá esett (itt utalok ismét vissza a ko­rábbi „meg­él­he­té­si vogulokra”: a létszámuk hiába nő, ha a nyelvük rövidesen kihal…)

 


  1. Lakóterület és lélekszám

A 2010-es népszámlálás adatai alapján az uráli népek a következő lakóterületeken élnek (a táblázatban csak a legfontosabb areákat tüntettem fel):

Mordvinok 744 200
Mordvin Köztársaság 333 100 44,8%
Szamarai Terület 65 500 8,8%
Penzai Terület 55 700 7,4%
Udmurtok 552 300
Udmurt Köztársaság 410 500 74,3%
Tatárföld 23 500 4,2%
Baskíria 21 500 3,9%
Marik 547 600
Mari Köztársaság 290 800 53,1%
Baskíria 103 700 18,9%
Kirovi Terület 29 600 5,4%
Komik 228 200
Komi Köztársaság 202 300 88,7%
Jamal-Nyenyec Autonóm K. 5 150 2,3%
Arhangelszki terület 4 580 2,0%
Komi-permjákok 94 500
Permi Körzet 81 100 85,8%
Hanti-Manysi Autonóm K. 2 130 2,3%
Szverdlovszki Terület 1 330 1,4%
Karjalaiak 60 800
Karjalai Köztársaság 45 600 74,9%
Tveri Terület 7 400 12,2%
Szentpétervár 1 400 2,3%
Nyenyecek 44 600
Jamal-Nyenyec Autonóm K. 29 800 55,5%
Arhangelszki terület 8 000 14,1%
Nyenyec Autonóm K. 7 500 13,2%
Hantik 30 900
Hanti-Manysi Autonóm K. 19 100 61,6%
Jamal-Nyenyec Autonóm K. 9 500 30,7%
Tomszki Terület 720 2,3%
Manysik 12 300
Hanti-Manysi Autonóm K. 11 000 89,5%
Szverdlovszki Terület 250 2,0%
Vepszék 5 900
Karjalai Köztársaság 3 400 57,7%
Leningrádi Terület 1 380 23,2%
Vologdai terület 410 6,9%
Szölkupok 3 700
Jamal-Nyenyec Autonóm K. 2 000 54,5%
Tomszki Terület 1 180 32,4%
Krasznojarszki Körzet 280 7,7%
Számik 1 800
Murmanszki Terület 1 600 90,3%
Szentpétervár 40 2,1%
Nganaszanok 860
Krasznojarszki Körzet 800 93,6%
Inkeri finnek 440
Szentpétervár 180 40,4%
Karjalai Köztársaság 150 34,5%
Leningrádi Terület 50 11,1%
Izsórok 266
Leningrádi Terület 170 63,5%
Szentpétervár 40 13,9%
Enyecek 227
Krasznojarszki Körzet 221 97,4%
Vótok 64
Leningrádi Terület 33 51,6%
Szentpétervár 26 40,6%

 

Nézzük meg, hogy az őslakossának hány százaléka él a róluk elnevezett köz­igazgatási egy­ség­­ben! Ebben az összevetésben a legjobban a manysik állnak, akik­nek közel 90%-uk lakik „ott­hon”, de kompakt népnek tekinthető a komi (89%) és a komi-permják (86%) is. A karjalaiak és az udmurtok háromnegyede él a saját közigazgatási egységükben, míg a mariknak csak alig több mint fele (53%) mondhatja el ugyanezt. A legrosszabb helyzetben a legnagyobb létszámú nép, a mordvin van, nekik csak 45%-uk lakik a Mordvin Köztársaságban. Az ő mu­tatóik ko­ráb­ban csak alig haladták meg a 30%-ot: mindebből az olvasható ki, hogy a rendkívül nagy lét­szám­csökkenésük elsősorban a diaszpórában élő la­kos­sá­got sújtotta.

S végezetül egy táblázat, amely azt mutatja, hogy az adott köztársaságban/körzetben mek­ko­ra az őslakosok aránya:

  összlétszám ebből őslakos
Mari Köztársaság 690 000 290 800 42,1 %
Mordvin Köztársaság 818 000 333 100 40,7 %
Udmurt Köztársaság 1 568 000 410 500 26,1 %
Komi Köztársaság 881 000 202 300 22,9 %
Karjalai Köztársaság 684 000 45 600 6,7 %
Hanti-Manysi Autonóm K. 1 584 000 30 100 1,9 %

 

Ez az adatsor is igen szomorú képet mutat, hiszen egyetlen közigazgatási egységben sem élnek, élhetnek rokonaink többségben. Ez a számsor (is) jól mutatja az oroszországi uráli népek re­ménytelen helyzetét.

 

 

Irodalom

Sipőcz Katalin 2005: www.perepis2002. ru. Finnugor Világ X/2: 23–27.

http://demoscope.ru/weekly/ssp/sng_nac_89.php?reg=1

http://demoscope.ru/weekly/ssp/sng_nac_79.php?reg=1

http://ru.wikipedia.org/wiki/Национальный_состав_России

http://ru.wikipedia.org/wiki/Расселение_народов_России

http://www.gks.ru/free_doc/new_site/perepis2010/perepis_itogi1612.htm

 

 

Maticsák Sándor