Falk Nóra: „Köd üli meg a tavat, egy sor zavaros és izgága gondolat.” Jouni Inkala: Arcunk mögött egy másik arc
„Köd üli meg a tavat, egy sor zavaros és izgága gondolat.”[1]
Jouni Inkala: Arcunk mögött egy másik arc
Fordította: Jávorszky Béla
Magyar Napló, Budapest, 2013
Mint arról tavaly szeptemberi számunkban hírt adtunk, 2013. november 8-án a Finn Nagykövetség könyvtárában mutatták be az Arcunk mögött egy másik arc című verseskötetet. A Magyar Napló kiadványa a finn Jouni Inkala költészetéből nyújt ízelítőt, Jávorszky Béla válogatásában és tolmácsolásában.
Jouni Inkala 1966-ban született Kemiben, gyermekkorát Muhosban töltötte. Tanulmányait Ouluban és Helsinkiben végezte, filozófiát és összehasonlító irodalomtudományt hallgatott. Első versei 1992-ben jelentek meg, a legutóbbi, immár tizedik kötete pedig 2013-ban látott napvilágot. A ma Helsinkiben élő szerző műveit mintegy 20 nyelvre fordították, verseiből számos nyelven – e magyar válogatással egy időben például németül – önálló antológiát is megjelentettek.
Jávorszky Béla 63 verset rendezett kötetté, melyet három (23+27+13 fordítást tartalmazó) részre tagolt. A művek eredeti címét közli, de megjelenésük évszámát sajnos nem tudjuk meg. „Előgomolyognak mind a verssorok” – így kezdődik a Sivatagi utazás, s így folytatódhat az olvasó bolyongása is a költő világában: karcos padlójú szobák mélyéről (A szoba közepén) a tengerpartra jutunk (A tengerparton), sőt a gyermekkor helyszínére, az esperesi lakba (A holtak könyvtára) is elkísérhetjük a szerzőt (akinek édesapja esperes volt, édesanyja könyvtáros). Eljutunk Villon tömlöcébe és Dalí álmaiba (Villon; Dalí gyerekszobája), találkozunk Csehovval és a három nővérrel (Csehov egy francia örömlánynál; A három nővér tíz évvel később), látjuk a halála után szülővárosába visszatérő Dantét (Alighieri Firenzében), de láthatjuk Mona Lisát is „ruháját fölcsippentve a folyóba gázolni a verőfényes finn nyár kellős közepén” (Mona Lisa). A sokszor egyszerű képek mögött mindig filozofikus gondolatok rejtőznek, a háttérben az egyetemes művelődéstörténet legnagyobb alakjaival és műveivel. Izgalmas kalandokban lesz része mindenkinek, aki Inkalához csapódik útitársul.
A kötetet elolvasva Esterházy Péter szavai jutottak eszembe: „Mondják, az írás, mint a hagyma: újabb és újabb rétegek bomlanak le róla. Hát nem! Nem. Az írás, mint a léggömb: újabb és újabb rétegek bomlanak le róla.” E kis könyv megjelenése előtt csupán néhány Inkala-verssel találkozhattunk különböző irodalmi folyóiratokban (például a Nagyvilág 2002. januári számában Szopori Nagy Lajos három fordítása olvasható).[2] Magyarországon ez az első önálló összeállítás a mai finn líra egyik – nemzetközileg is – legismertebb képviselőjének a műveiből. Köszönet érte Jávorszky Bélának.
Hivatkozások
[1] Idézet Jouni Inkala Idegenben I. című verséből.
[2] Sivatagi kirándulás, Idegen földön II., Tóparti fák… (http://www.inaplo.hu/nv/200201/18.html )
Falk Nóra
- Bogár Edit: Kozmács István: Munkácsi Bernát élete. „aki adott szavától elválik, saját lelkétől válik el”
- Molnár Zsuzsanna: Az első magyar sznobszótár. Cserhalápy Halápy Gábor: Az első magyar sznobszótár, nélkülözhetetlen segédkönyv mindazok számára, akik magyar szavaink helyett beszédjükben, írásukban idegen szókat kívánnak használni