Névadónkról

Reguly Antal élete

Reguly Antal (1819–1858) néprajzkutató, nyelvész, folklorista, a finnugor népek közötti kutatás úttörője rövid élete során alapvető anyaggyűjtést végzett, tudományos eredményeinek többségét azonban másoknak kellett feldolgoznia, hagyatékának jelentős részét a mai napig kiadatlan kéziratként őrzi a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattára. Reguly kutatásainak jelentősége több szempontból is felbecsülhetetlen: a népek kutatásában érvényesített komplex szemlélete jóval megelőzte korát, az általa helyszínen megismert nyelvek és népek száma nagy, tárgygyűjteménye a mai Néprajzi Múzeum legrégibb anyaga. A tanulmányozott népek szemszögéből Reguly gyakran az első, aki egyáltalán szakszerű kutatást végzett közöttük, az ő feljegyzései a legrégebbi írott forrást jelentik.

Bár a tudományos hagyaték feldolgozása legalábbis folyamatban van, a személyes életúttal kapcsolatban számtalan kérdés – megfelelő forrás hiányában – valószínűleg örökre rejtély marad. Éppen e miatt több téves információ, találgatás él a köztudatban, amelyek közül a leggyakrabban érintett kérdés az, hogy vajon miért nem dolgozta fel Reguly hazatérte után anyagait, illetve éppen ennek indoklásaként terjedt el az “itthon élőhalottként leélt 10 év” toposza.

Diákévei

1828–1833 között Reguly Antal a cisztercita rend székesfehérvári gimnáziumába járt, a hatodik osztályt pedig Nagyszombatban végezte el. Ezt követően a győri akadémián tanult bölcseletet. Ezalatt tagja volt az olvasókörnek, megismerkedett az ásványtannal, külön füzetet kezdett el vezetni Magyarország vármegyéiről, azok természeti környezetéről, történelmi nevezetességeiről.

Győri tanulmányai befejeztével Reguly Antal 1836–1839-ig a pesti egyetem jogi fakultásának lett hallgatója. A jogi pálya azonban egyáltalán nem vonzotta. Már egyetemi hallgató korában nagyobb tanulmányutakat tett. 1837 nyarán Willax Ferdinánd zirci apát támogatása jóvoltából egy hónapot töltött Bécsben, a következő nyáron pedig a felső-magyarországi bányavárosokat járta sorra, szintén az apát anyagi és szellemi támogatásával, aki a későbbiek során is hathatósan segítette Reguly pályájának alakulását.

1839-ben Reguly befejezte jogi tanulmányait Pesten, és kifejezetten utazási szándékai miatt előrehozott vizsgái után nyugat-európai tanulmányútra indult. Anyagi támogatást szülei mellett ismét Willax Ferdinánd zirci apáttól kapott. Eredeti terveiben a cseh és német városok bejárása, majd Dánia, Skandinávia megismerése szerepelt. Néhány hónapra tervezett tanulmányútjáról azonban csak 1847-ben tért haza újra Magyarországra.

Finnországi tartózkodása

Svédországba a skandináv mitológia vonzotta. A táj megismerésével szerette volna jobban megérteni az északi népek kultúráját. Stockholmban azonban egész életét meghatározó élményben volt része: a királyi könyvtárban megismerkedett Arvidson száműzetésben élő finn tudóssal. Ő volt az, aki Reguly figyelmét felhívta a finnugor nyelvrokonság tényére. Reguly azonnal hozzákezdett a téma tanulmányozásához: elolvasta Sajnovics János “Demonstratio”-ját, Gyarmathi Sámuel “Affinitas”-át. Arvidson biztatására elhatározta, hogy – hazautazás helyett – Finnországba indul.

Reguly 1839. november 8-án lépett finn földre (akkor ez az orosz cári birodalom autonóm nagyhercegsége volt), ahol a finn tudományos és társasági élet nagy szeretettel és bizalommal fogadta. Reguly lelkesen és nagy szorgalommal haladt a maga számára kijelölt úton: először az akkori Finnországban nélkülözhetetlen svéd, majd a finn nyelvet sajátította el, később a számi (lapp) és az észt nyelvvel ismerkedett meg, közben pedig a nyelvészeti, néprajzi, földrajzi, antropológiai és történelmi szakirodalmat tanulmányozta.

Finnországi utazásai során személyesen is megismerkedett a finn népköltészettel, lappföldi útján pedig már néprajzi tárgyakat is gyűjtött. Karjalába, a Kalevala szülőhazájába is eljutott, sőt a vótok között is végzett folklórgyűjtést. Finnországi naplójában értékes megfigyeléseket rögzített a bejárt vidékről.

Két évet töltött Finnországban, s valójában ezalatt alakultak ki tudományos tervei. A megismert balti finn nyelveket összevetve a magyarral arra a következtetésre jutott, hogy nyelvünk legközelebbi rokonságát nem ott, hanem a keleti finnugor, leginkább az obi-ugor nyelvek körében kell keresnie. A Finn Irodalmi Társaság levelező tagjává választja a 21 éves Regulyt, aki a legjobb ajánlólevelekkel indult az oroszországi tudományos élet központja, Szentpétervár felé.

Szentpétervár

Szentpéterváron az ifjú Reguly az orosz mellett a mari (cseremisz), mordvin és komi (zürjén) nyelv tanulmányozásához látott, és számos tudományágban képezte magát. Tanítómesterei és pártfogói közül legjelentősebb talán a német származású Karl Maximovics Baer akadémikus, akitől az embertan akkori legkorszerűbb módszereit sajátította el. Körvonalazódó szibériai expedícióját az orosz tudományos körök támogatták volna, ám Reguly vágya az volt, hogy magyar megbízásból vihesse véghez terveit.

1841. június 11-től 1843 őszéig időzött Péterváron. Tervei és reményei mellett azonban kétségek és állandósuló pénzhiány gyötrik. A megfeszített munka és a bizonytalanság súlyos betegségbe sodorja. Megnyugvást ekkor is, mint végig pétervári tartózkodása alatt, egy magyar származású magas rangú hivatalnok, Balugyánszky Mihály házában talált.  Munkájának új lendületet a Magyar Tudományos Akadémia támogatásának híre adott.

Támogatói

Regulyt utazásai során egy kellemetlen, állandó útitárs kísérte: a pénzhiány. Már finnországi tartózkodása során nyilvánvalóvá vált, hogy nagyszabású terveit megfelelő anyagi támogatás nélkül nem tudja folytatni. Volt győri történelemtanárán, Maár Bonifácon és Willax Ferdinánd zirci apáton keresztül próbált a magyar tudományos élettől támogatást kérni.

Toldy Ferenc el is érte, hogy a Magyar Tudományos Akadémia 200 forint segélyt küldjön Regulynak, a további támogatást pedig Reguly beszámolójától tették függővé. 1842. május 2-án érkezett Pestre Reguly „Jelentése a Magyar Akadémiához”. Ebben felvázolta a finnugor rokonság kérdésének eddigi kutatási eredményeit, és bemutatta az elvégzendő feladatokat. A világosan szerkesztett tudományos mű mindenkit meggyőzött Reguly terveinek fontosságáról, ám a Magyar Tudományos Akadémia anyagi források hiányában nem tudott támogatást nyújtani. Reguly elkeseredettségében már hazatérését fontolgatja, majd orosz birodalmi megbízás elfogadását tervezi, mikor a Magyar Tudományos Akadémia 1842. novemberi gyűlése gróf Széchenyi István és Mednyánszky Alajos pártfogása révén 1000 pengő forint támogatást ajánlott meg számára. Az Akadémia az ígért pénzösszeg előteremtésére országos gyűjtést indított, aminek szervezésével Veszprém megyét – Reguly szűkebb szülőföldjét – bízta meg. Az udvar 300 váltó forinttal járult hozzá az út sikeréhez. Emellett megalakult a Reguly-társaság, amely egy Reguly-könyv kiadásával kívánta támogatni az utazót. 1843-tól Reguly az Akadémia levelező tagja.

A támogatási összeget Reguly csak jóval később, részletekben kapta meg, így a támogatás ígéretével és Baer személyes kölcsöne segítségével indult el 1843. október 9-én az Urál felé.

Obi-ugor kutatásai

Reguly Antal kutatásai közül egyedülállóságával, komplexitásával, alaposságával és óriási méretével kiemelkedik az obi-ugor népek között eltöltött másfél év anyaga.

1843. december 4-én kelt át az Urálon, és érte el Verhoturjét. Itt kezdte meg manysi (vogul) kutatásait. Két kísérője, Jurkina és Bahtjár segítségével hamar jártas lett a nyelvben. Szótári és nyelvtani adatok mellett folklórszövegeket is feljegyzett. A hősénekek tartalmából az obi-ugor történelem addig nem is sejtett részleteire derít fényt, a medveénekek alapján pedig feltárult előtte a medvekultusz. Még dallamokat is lekottázott. Bejárta a Konda folyó vidékén lévő manysi településeket, majd Pelimszkojéban időzött, ahol antropológiai és néprajzi gyűjtéseket is végzett. 1844 nyarán a Szoszva folyó mentén folytatta kutatásait.

Októbertől a hanti (osztják) nép megismerésébe kezdett. Obdorszkba (ma Szalehard) utazott, az északi hantik egyik központjába. Amint az Ob befagyott, átkelt rajta, és az Urál északi területeit járta be. Földrajzi adatok mellett a rénszarvasaikkal nomadizáló hantik és nyenyecek életére vonatkozó gyűjtéseket végzett. A hosszú telet Berjozovban töltötte a hanti nyelv és kultúra tanulmányozásával. Túlfeszített tempóban dolgozott, közben rengeteget nélkülözött, betegségekkel kínlódott. 1845. március 3-án visszaindult Kazanyba.

Mordvinok, marik, csuvasok között

Kimerülten, betegen érkezett Kazanyba. Itt az Akadémia új megbízása várta: felkérés a mordvin, a mari (cseremisz) és a csuvas nyelv tanulmányozására. Mari nyelvtanulmányait Reguly a rajfai kolostorban kezdte meg, amely a mari területen folyó misszionáriusmunka központja volt. Bár a kolostorban munkája mellett egészségére is nagyobb gondot fordíthatott, ősszel betegen indult útnak a mordvin nép kutatására. A mezőgazdasági munkák miatt kedvezőtlen időpont nehezítette munkáját, anyagi gondok keserítették életét. Télre Kazanyba visszatérve folytatta csuvas tanulmányait, a tavaszt viszont ismét úton, a hegyi marik között töltötte. A Volga-vidéki népek körében gyűjtött gazdag nyelvészeti anyag és rendezett jegyzetek birtokában 1846 nyarán érkezett vissza Szentpétervárra.

Urál-térképe

Amint megromlott egészségi állapota engedte, hozzáfogott, hogy elkészítse az Urál északi felének első részletes térképét. Három év alatt kb. 385 ezer km2-t járt be, 30 ezer kilométer utat téve meg. Erről készülő “földabrosza” határait a környező területeket ábrázoló korábbi térképek segítségével vonta meg. A részletes kidolgozáshoz közigazgatási lajstromok mellett azonban csak saját adataira támaszkodhatott: egyrészt tapasztalataira, másrészt a helyi lakosságtól gyűjtött információkra. A térkép fontos jellemzője, hogy nemcsak a földrajzi objektumokat, hanem azok neveit, valamint a vidék bizonyos néprajzi jellemzőit is tartalmazza, így például az állattartás és a földművelés határát. A minden műszeres mérést nélkülöző térképet a későbbi felmérések csak pontosítani tudták, részletgazdagságát azonban nem múlták felül.

Az Orosz Földrajzi Társaság felkérésére végzett munkával 1847 januárjában készült el. Szöveget nem írt a térképhez; a tudományos élet Köppenhez intézett, majd publikált részletes leveléből tudhatta meg a magyarázatokat. Itthon a Magyar Tudományos Akadémia 1856. június 2-i, illetve június 30-i előadásán mutatta be térképét.

Ismét Magyarországon

Hosszú utazásai után 1847 szeptemberében látogatott először haza szüleihez, utána pedig németországi gyógyfürdőkbe utazott, hogy egészségi állapotát helyrehozza. Haláláig szinte évente részt vett különböző kúrákon.

Távollétében az Akadémia novemberi ülésén az első magyarországi néprajzi kiállításként bemutatták az általa gyűjtött tárgyakat. Az anyag a Nemzeti Múzeumba került, ahol az 1872-ben megalakuló Néprajzi Tár – a mai Néprajzi Múzeum elődje – alapjait vetette meg.

1848 júniusában a forradalmi kormány kultuszminisztere, Eötvös József – szintén távollétében – kinevezte az Egyetemi Könyvtár első őrévé. A szabadságharc leverése után a döntést átmenetileg érvénytelenítették, így az 1849-ben végleg hazatérő Reguly csak 1850 januárjában foglalta el állását.

Itthon Reguly a várakozások ellenére nem fogott gyűjtött anyaga feldolgozásához, hanem újabb kutatásokat végzett. Akadémiai székfoglalóját a „dzsungár nép” magyarral való állítólagos rokonságáról írta, ám a finnugor nyelvrokonság kérdéséről itt sem nyilatkozott, mert nem is nyilatkozhatott: nem állt ugyanis rendelkezésére az összehasonlítás céljainak megfelelő magyar anyag.

Nyelvészeti, földrajzi, történelmi, antropológiai, etnográfiai ismereteit új módszerekkel, például az akkor induló fényképezés technikájának elsajátításával bővítette, és hozzálátott a kor tudományos színvonalát jóval meghaladó magyarországi kutatásaihoz. Módszerében nemcsak az egyedülálló, hogy helyszíni kutatás során ő fényképezett magyar kutatóként először (fényképei valószínűleg nem maradtak fenn), valamint ő végzett elsőként antropológiai méréseket, hanem az is, hogy sokoldalú ismeretei révén komplex szemléletet tudott érvényesíteni vizsgálódásaiban.

Szórványos alföldi feljegyzései mellett 1857. augusztus 31-től október 10-ig Palócföldön végzett részletes kutatásokat. Az ezen az útján készített feljegyzései a palóckutatás értékes forrásai, egyszersmind a magyar néprajztudomány kialakulásának egyik fontos dokumentumai.

Az Akadémia nyomására 1857 őszén Hunfalvy Pál segítségével nekifogott manysi (vogul) anyaga rendezéséhez. A kezdeti nehézségek után a munka jól haladt. A feldolgozást váratlan halála szakította félbe. 1858. augusztus 23-án agyvérzés oltotta ki életét.

Ruttkay-Miklián Eszter

 

Vissza

Kezdőlap