A Reguly Társaság rövid története

Úgy emlékszem, hogy 1990 őszén merült fel az a gondolat a Nyelvtudományi Intézet Finnugor Osztályán, hogy alapítani kellene egy kulturális egyesületet, amelyik felvállalná a finnugor népek kultúrájának hazai megismertetését, illetve elősegítené a kapcsolatok fejlesztését ezekkel a népekkel. Akkori kollégáim közül különösen Oszkó Beatrix, Salánki Zsuzsa és Sipos Mária propagálta lelkesen a tervet. A kezdeményezéshez bizonyára az is hozzájárult, hogy Finnországban 1990. január 22-én hasonló célokkal megalakult az M. A. Castrén Társaság. Az kezdettől fogva egyértelmű volt, hogy a megalakítandó egyesületet a magyar finnugrisztika emblematikus alakjáról, Reguly Antalról nevezzük el.

Ilyen előzmények után 1991. január 30-án került sor a Reguly Társaság alapító közgyűlésére, amelyen elfogadtuk a Társaság alapszabályát, és megválasztottuk a vezetőséget. Az elnöki tisztséget 2011-ig e sorok írója töltötte be, leszámítva az 1993 és 1998 közötti éveket, amikor finnországi kiküldetésben volt. Ezekben az években Nyirkos István volt az elnök, a Társaság tevékenységét azonban Csepregi Márta irányította, aki a megalakulástól 2011-ig volt egyik alelnökünk. Másik alelnökünk ebben az időszakban Illés Ferenc, a zirci Reguly Múzeum megalapítója és igazgatója volt. A titkári feladatot Oszkó Beatrix vállalta, őt Falk Nóra, majd Tánczos Orsolya követte ebben a tisztségben. A pénztárosi feladatot dr. Molnár Ferencné vállalta, akit egy tragikus közlekedési baleset következtében sajnos már 1993-ban elvesztettünk. Utána Sipos Mária, majd Molnár Zoltán töltötte be ezt a tisztséget.

Kiefer Ferenc akadémikus, a Nyelvtudományi Intézet akkori igazgatója nagyvonalúan hozzájárult, hogy a Társaság székhelye az intézetben legyen. Ez volt a helyzet egészen 2009-ig, amikor az intézet jelenlegi igazgatója felszólított bennünket székhelyünk áthelyezésére.

Társaságunk információs tevékenysége ténylegesen 1991. május 7-én kezdődött. Ekkor jelent meg a finnugor vonatkozású aktuális eseményekről beszámoló Értesítőnk első száma. Az Értesítő szabálytalan időközönként megjelenő, szerény terjedelmű kiadvány volt, amelyet 1999 márciusában váltott fel a Finnugor Világ. Ezt a lapot Tóth Szilárd alapította Szegeden 1996 decemberében. Az ő szerkesztésében a lapnak 14 száma jelent meg. A lap átvétele után Csúcs Sándor lett a felelős szerkesztő, Molnár Zoltán pedig a technikai szerkesztő és tördelő. 2010 végéig a Finnugor Világnak mint a Reguly Társaság értesítőjének 48 száma jelent meg kb. 2400 oldalon, legalább 500 szerző közreműködésével. Lapunkra a tematikai változatosság jellemző: tanulmányokat közlünk a finnugor népek helyzetéről, irodalmáról, történelméről, megemlékezéseket szakterületünk jelentős alakjairól, szemelvényeket a finnugor népek irodalmáról stb. Minden számunkban vannak könyvismertetések, Krónika c. rovatunkban pedig az aktuális eseményekről számolunk be. A Finnugor Világ nyomtatott változata 500 példányban jelent meg.

Finn és észt barátaink példáján felbuzdulva már a Reguly Társaság megalakulásakor célul tűztük ki a Rokon Népek Napjának évenkénti megünneplését. Ezt a célt sikerült hiánytalanul megvalósítanunk: 1991 óta minden év októberében megemlékeztünk a rokon népekről, változatos formában és változatos helyszíneken, néhány esetben nemcsak Budapesten, hanem vidéken is.

Az alapszabályban foglaltak szerint minden év márciusában megtartottuk közgyűlésünket. A közgyűlések programján a hivatalos ügyek mellett általában kollégáink beszámolói hangzottak el kutatóutjaikról. Különösen emlékezetesek voltak az első években Schmidt Éva beszámolói a hantik körében végzett gyűjtő- és szervező munkájáról. Néhány esetben külön ülést is szerveztünk kutatási beszámolók meghallgatására.

Információs tevékenységünk részeként több kölcsönözhető fotókiállítást is összeállítottunk: Gugán Katalin és Vépy Enikő a hantikról, Salánki Zsuzsa, illetve Kerezsi Ágnes az udmurtokról állított össze anyagot. A hanti kiállítás egy példányát a zirci Reguly Antal Múzeumnak ajándékoztuk, ahol így évente tízezrek ismerkedhetnek meg a hantik életével.

A finnugor népek kultúrájának megismertetését szolgálta az általunk szervezett két iskolai rajzpályázat, valamint két sikeres műfordítói pályázat. 1999 szeptemberében 500 magyar iskolának küldtünk információs anyagot, hogy ezzel a Rokon Népek Napjának megünneplésére buzdítsuk őket.

Azt hiszem, joggal várják el az olvasók, hogy rövid történeti áttekintésem végén szóljak néhány szót a Társaság anyagi ügyeiről is. Bevételeink a tagdíjakból, az szja 1%-ának felajánlásából és más szervezetektől kapott támogatásokból származnak. A legnagyobb összegű támogatást a Finnugor Világkongresszus Magyar Nemzeti Szervezetétől kapjuk. Ez tette lehetővé, hogy állandó kiadásainkon kívül (ezek nagyobbrészt a Finnugor Világ nyomdai és postai költségeiből állnak) a korábbi években különféle eszközökkel támogassuk Schmidt Éva tevékenységét, illetve hogy anyagi támogatást nyújtsunk finnugor szakos diákoknak tudományos célú utazásaikhoz. Szerény mértékben, de támogatni tudtuk a dr. Nagy Katalin által szervezett finnugor próza- és versmondó versenyeket is.

Önálló jogi személyként Társaságunk részt vett különböző konferenciák megszervezésében és anyagi ügyeinek intézésében. Ezek közül feltétlenül megemlítendő a veszélyeztetett nyelvekkel foglalkozó pécsi konferencia (2007), az ELTE Bölcsészettudományi Karán rendezett Kazinczy-konferencia (2009) és legfontosabbként a piliscsabai 11. Nemzetközi Finnugor Kongresszus (2010) 450 regisztrált résztvevővel.

Befejezésül szeretném felsorolni azokat a fontosabb szervezeteket, amelyekkel az elmúlt években kölcsönösen gyümölcsöző együttműködés alakult ki, illetve amelyek segítsége hozzájárult programjaink megvalósításához. Ezek a Finnugor Világkongresszus Magyar Nemzeti Szervezete, az ELTE Finnugor Tanszéke, a Nyelvtudományi Intézet, illetve annak Finnugor Osztálya, a Magyar–Észt Társaság és a Kalevala Baráti Kör. Reméljük, az együttműködés a következő húsz évben is folytatódni fog.

Csúcs Sándor

 

Vissza

Kezdőlap